Az Ausztrália délkeleti részén található Új-Dél-Wales napjainkban - a koronavírus-járvány előtt - az ország legnépszerűbb turisztikai célpontja, ahol Sydney vagy a Hunter Valley borvidék is található. Amikor azonban a britek uralták a területet, még egészen máshogy festett a térség. A régió ugyanis 1788 és 1868 között büntetőtelep volt, összesen több mint 150 ezer fogvatartottal.
1789-ben fel is állítottak egy fegyveres alakulatot annak érdekében, hogy fenntartsák a rendet a gyarmaton.
Mivel az alakulat szorosan kötődött a rumkereskedelemhez, ezért a többség csupán a „Rum-alakulat" névvel illette az egységet.
A Rum-alakulat pedig be is írta magát a történelemkönyvekbe, amikor 1808-ban végrehajtotta Ausztrália történetének egyetlen fegyveres hatalomátvételét.
Ezt az eseményt nevezték Rum-lázadásnak, melynek kapcsolata a konkrét itallal erősen értelmezés kérdése. Az események hátterében az állt, hogy
Ausztráliában hiány alakult ki a pénzérmékből (ez egyébként elég gyakori volt a korban a brit területeken), aminek következtében a rum vált a kedvelt fizetőeszközzé.
Olyannyira, hogy az új-dél-walesi katonai egység vezetői arra használták a vagyonukat és a pozíciójukat, hogy egész kis monopóliumot építsenek ki a helyi rumkészletek fölött. Ez pedig nem csupán a vagyonukat, de a hatalmukat is jelentősen megnövelte.
Könnyen belátható, hogy idővel ez már magasabb szinten is szemet szúrt, és több hivatalnokot is küldtek Nagy-Britanniából Új-Dél-Walesbe, hogy kontrollálják a helyzetet. Az egyik legendásan keménykezű vezető, akit a britek a területre küldtek, William Bligh volt, aki elsősorban onnan lehet ismerős, hogy ő volt a legendás Bounty hajó kapitánya, amelynek fedélzetén 1789-ben kitört a történelem egyik leghíresebb lázadása.
Bligh-tól tehát joggal várhatta a brit vezetés, hogy megfelelő szigorral szorítja vissza a helyi katonai vezetők kiépülő „magánbirodalmát", amikor 1806-ban kinevezték kormányzóvá.
Bligh drasztikus intézkedéseket hajtott végre, például teljesen betiltotta a rummal való cserekereskedelmet.
A Rum-alakulat vezetői persze nem örültek Bligh döntéseinek, de az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor 1808. január 26-án Bligh megparancsolta John Macarthur, az alakulat korábbi tisztjének letartóztatását.
Az alakulat erre felkeléssel válaszolt.
A John Johnston őrnagy által vezetett megmozdulás során a Rum alakulat megszállta a kormányzói házat, Blight-t pedig őrizetbe vették. Ez az esemény egy két évig tartó katonai vezetés kezdete volt a gyarmaton, amely 1810 januárjában ért véget.
Bligh-t végül az alakulat szabadon engedte, és a tisztet 1810-ben visszahívták Angliába. Johnstont nem sokkal később elbocsátották a szolgálatból, Macarthurt pedig 1817-ig kitiltották Új-Dél-Walesből.
A történészek azonban a mai napig vitatkoznak arról, a rumnak pontosan mekkora szerepe is volt a felkelésben. Egyesek szerint ugyanis az egész eseménysorozat alapja valójában Bligh és Macarthur hatalmi harca volt. Ezt támasztja alá, hogy a „Rum-lázadás", mint kifejezés, először csupán 1855-ben jelent meg.
Mi több, a fogalom megalkotója, egy alkoholellenes angol kvéker, William Howitt volt, ami egyes történészek szerint arra utal, hogy Howitt arra használta a „Rum-lázadást", hogy rávilágítson az alkohol veszélyes hatásaira.
Akárhogy is, a kifejezés igen kapós lett, és a mai napig csak Rum-lázadásként emlegetik az 1808-as eseményeket, vagyis a rum örökre összefonódott Ausztrália történetének egyetlen fegyveres hatalomátvételével.