Kínában az utolsó kilenc (az ország délnyugati, Kujcsou tartományához tartozó), elszegényedettnek minősített térsége is lekerült az ország szegénységi listájáról,
vagyis Kína lényegében győzelmet hirdetett az abszolút szegénységgel szembeni harcban
– írja az RT.com.
Az abszolút szegénység azt jelenti, hogy valaki a statisztikailag meghatározott létminimum alatt él, illetve nem tudja megteremteni a saját létfenntartásához szükséges feltételeket. Ezzel szemben a relatív szegénység a társadalom többségéhez viszonyított, nem kizárólagosan anyagi értelemben használható szegénységi állapotot jelöl.
A Kínai Kommunista Párt 2012-ben tűzte ki azt a célt, hogy 2020 végére felszámolja a szegénységet az országban. Hozzá kell tenni, a szegénység felszámolásának értékelése minden esetben függ attól, egy ország hol húzza meg a szegénységi küszöböt.
Kínában a (2010-ben megállapított) hivatalos szegénységi küszöb évi 2300 jüanos jövedelemnél húzódik, ami valamivel kevesebb, mint napi 1 amerikai dollár, azaz mintegy 300 forint.
Noha a nyugati standardok szerint ez rendkívül alacsony, a teljes kép mégis azt mutatja, hogy Kína még így is hatalmas munkát végzett a kérdésben az elmúlt években.
2013-ban például még minden harmadik kínai régiót „szegénységtől sújtottnak" könyveltek el.
Ez azt jelenti, hogy akkor az országban összesen 832, súlyos szegénységtől szenvedő térség volt – ami több mint 80 millió embert érintett. Ráadásul mindössze kilenc nagyvárosi térség volt (beleértve Peking és Sanghaj vonzáskörzetét), melyekhez nem tartoztak hivatalosan szegénynek minősített régiók.
A kínai Statisztikai Hivatal adatai szerint
az elmúlt hét év során minden évben átlagosan 10 millió kínai emelkedett ki a szegénységből.
2012 végén az abszolút szegénységben élő lakosok száma 98,99 millió volt, ami 2019 második felére lecsökkent 5,51 millióra. Ugyanezen időszakban a szegénynek minősített térségek száma 832-ről 52-re csökkent.
A hosszú távú folyamat hátterében jelentős részben a gyors városiasodás áll. Miként az Origo korábban megírta, 2018-ban több mint 13 millió városi munkahely jött létre, ám ez magával hozta a városi (relatív) szegénységet is – a magas ingatlanárak és megélhetési költségek miatt.
Mindazonáltal így is lenyűgöző volt a kínai lakosság átlagos életszínvonalának javulása.
2018-ban ugyanis a szabadon elkölthető jövedelem átlagosan 14.617 jüan (kb. 600 ezer forint) volt, ami negyvenszeres növekedés volt az 1949-es szinthez képest.
2013 és 2018 között emellett a vidéken élő szegények száma 82,39 millió fővel csökkent.
Ezzel párhuzamosan az is jelentős eredmény volt, hogy Kínában 2018-ra elérték, hogy a falvak 99,2 százalékában állt rendelkezésre valamilyen vezetéken biztosított távközlési szolgáltatás, 88,1 százalékában volt kábeltévé, valamint 81,9 százalékban volt szélessávú internet-hozzáférés.