Izgalmasan, és áremelkedéssel indult az év az olajpiacon, miután nemrég Szaúd-Arábia váratlanul közölte,
a világ legnagyobb olajexportőreként, kész napi 1 millió hordóval csökkenteni a kitermelését februárban és márciusban.
A lépés önkéntes, vagyis az OPEC és szövetségeseinek hivatalos megállapodásán felüli.
A szaúdi döntés azt követően jött, hogy Oroszország (és Kazahsztán) a kitermelés növelését támogatta az OPEC egészével szemben, tartva attól, hogy az amerikai palaolaj szektor lehet a szervezet döntésének igazi nyertese.
Az orosz számítások pedig nem is teljesen megalapozatlanok – derül ki a Reuters elemzéséből.
Az amerikai kőolaj-kitermelés ugyanis napi 2 millió hordóval csökkent tavaly,
ahogy az olaj világpiaci ára olyan alacsony lett, hogy már veszteséget okozott a relatíve magas költségekkel működő amerikai kitermelőknek – a palaolaj-szektor különösen költséges, vagyis az iparág nagyon érzékeny az olajárra.
Ráadásul az amerikai piacon a befektetők is bepánikoltak, és egyre nagyobb nyomást helyzetek a cégekre annak érdekében, hogy azok minél több tőkét juttassanak vissza befektetőknek – ezzel szintén csökkentve a kitermelési lehetőségeket.
A trend azonban megfordulhat, ha a mostani OPEC+ (a szervezet és külsős szövetségesei) döntés eredményeként az olajárak emelkedni kezdenek. A drágulás azonban még nem feltétlenül jelentené automatikusan az amerikai kitermelés növelését.
Számos vállalat ugyanis megfogadta, hogy amennyiben a nyeresége emelkedni kezd, továbbra is alacsonyan tartja a kitermelést, az áremelkedésből származó profitot pedig visszajuttatja a befektetőknek, illetve adósságot csökkent belőle.
Ezt támasztja alá a Goldman Sachs elemzése is, amely arra utal, hogy sok cég most még inkább visszatartja a kitermelését, mert hosszabb távra készül. A jelenlegi drágulási trend mellett ugyanis könnyedén elérhető lehet a 60-65 dollár közti árfolyam is, ami más sokkal kedvezőbb környezetet biztosítani a kitermelés növeléséhez.
Az Egyesült Államok két vezető palaolaj-kitermelő területén a vállalatok már hordónkénti 30-40 dolláros olajár mellett képesek nyereséget elérni – mondják a Rystad Energy elemzői. Ha tehát idén érezhető drágulás jönne, akkor az akár 32 százalékkal is megemelhetné a cégek működéséből származó, szabadon felhasználható készpénzállományt. Mindennek pedig az a jelentősége, hogy a palaolaj kitermése jellemzően drágább, mint a hagyományos fúrásokkal megvalósított termelés.
Közben a közelmúltban két olyan elemzői vélemény, illetve felmérés is érkezett, amely nagyjából elhelyezi az amerikai palaszektor számára kívánatos olajárat. Az IHS Markit számításai szerint
hordónkénti 60-65 dolláros árfolyamra volna szükség ahhoz, hogy az amerikai kitermelés napi 1 millió hordóval emelkedhessen, párhuzamosan a befektetői hozamok bővülésével.
Ezzel párhuzamosan a Kansas City Federal Reserve készített egy felmérést négy amerikai állam cégvezetőivel. Ebből az derült ki, hogy átlagosan 56 dolláros olajár kellene ahhoz, hogy érezhetően elkezdjen emelkedni a kitermelés.
Az idei évben eddig az amerikai WTI típusú kőolaj árfolyama stabil emelkedést mutatott, és 47 dollár körüli szintről 53 dollárig emelkedett.