A 19. századig a fagyasztott élelmiszerek szinte semmilyen szerepet nem játszottak az emberiség táplálkozásában. Ekkor azonban gyökeres fordulat állt be ebben, ugyanis a hűtési és fagyasztási eljárások fejlődésével elkezdődött a fagyasztott húsok és zöldségek globális kereskedelme. Az 1870-es években aztán Németországban megjelent az idővel (1901-es megjelenése után) a legelterjedtebbé váló hűtőgép (Linde), amely lehetővé tette a mesterséges hideg előállítását, újabb lendületet adva az iparágnak. Erre épülve később fokozatosan, de lehetségessé vált az, hogy az emberek a hagyományos hűtési eljárások helyett, hűtőszekrényekben, majd az 1918-ban először Detroitban bemutatkozó fridzsiderben (mélyfagyasztókban) tárolják az élelmiszert.
Budapesten az 1896-ban alapított Magyar Élelmiszerszállító és Áruforgalmi Rt. építette fel az első hűtőházat 1906-ban.
A társaság egyébként nem csupán Magyarországon, de Európában is az első volt ebben, ráadásul globális viszonylatban is az elsők között szerepelt.
Ugyanakkor egészen az 1920-as évekig kellett arra várni, hogy az angol Clarence Birdseye szabadalmaztassa az élelmiszerfagyasztó berendezését, és egyúttal megalkossa az első fagyasztottélelmiszer-márkát, Birdseye néven. Ez lett a világ első ilyen élelmiszer-termékcsaládja.
A történelmi ezüstérmes márka a kategóriában azonban magyar volt: a MIRELITE, amelynek köszönhetően meghonosodott hazánkban a „mirelit" szó is.
A fagyasztott élelmiszerek nemzetközi népszerűségének is van azonban magyar vonatkozása.
Az 1930-as években ugyanis az Egyesült Államokban a magyar származású Kertész Imre kidolgozta a fagyasztás előtti előfőzés műveletét,
amelynek döntő szerepe volt az enzimek okozta káros hatások megakadályozásában. Ennek is köszönhető, hogy az 1930-as években az USA-ban megindult a gyorsfagyasztott élelmiszerek nagyüzemi, ipari gyártása, támogatva ezzel a rohamosan gyarapodó lakosság élelemmel való ellátást.
A MIRELITE a "Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság Elite Terméke" elnevezés kezdőbetűiből képzett mozaikszó. A felvidéki Diószegen épített hűtőipari gyár működése 1943-ban indult meg, de akkor a termékei még a Frigelite márkanevet viselték. A MIRELITE márkanév
1945-től jelent meg.
Az 1943-as gyorsfagyasztó üzemben Dr. Török Gábor kutatásai és tervei alapján dolgoztak a fagyasztási technológiával, lehetővé téve a nagybani élelmiszerfagyasztást, mutatja be a márkanév alatti termékek értéktárba vételi kérelme. A háború után aztán a tulajdonosok a csepeli szabadkikötő területén folytatatták a munkát, ugyancsak Dr. Török Gábor vezetésével, aki 1955-ben megkapta a Kossuth-díjat – melyet akkor még a tudomány és a művészetek terén, valamint a termelőmunkában végzett kiemelkedő teljesítményért ítéltek oda.
Az évek során a MIRELITE márka a magyar fagyasztott élelmiszerek szinonimájává vált, és így terjedt el a „mirelit" szó is.
Közben az államosításokat követően a márka (1948-49-től) a Budapesti Hűtőipari Vállalat (BHV) alá került, és ekkor kapta meg az ismert eszkimós logóját.
A BHV egyébként a gyorsfagyasztott termékeinek egy részét kezdetben Globus márkanév alatt forgalmazta.
Az 1950-es években a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet (KOHIKI) igazgatója Dr. Török Gábor volt, akinek az irányítása alatt a KOHIKI nemzetközi mércével is magas színvonalon folytatta a munkát. A szervezet kutatói több száz publikációval támogatták a magyar gyorsfagyasztói iparág fejlődését.
Később, 1963-ban a hét gyárral létrejött Hűtőipari Országos Vállalat, majd 1976-tól a Magyar Hűtőipari Vállalat folytatta a MIRELITE termékek gyártását. 1970-től aztán a hűtőipar exportjogot kapott a Magyarországon gyártott gyorsfagyasztott árukra, ami szintén arra utalt, hogy a magyar termékek nemzetközi viszonylatban is megállták a helyüket.
A 20. század második felében a hűtőipar Magyarországon is jelentős felívelésnek indult, amiben komoly szerepet játszott a MIRELITE márka is.
1949-ben félkész fagyasztott ételekből még csupán 23 féle, 1974-ben már 43 féle létezett.
A készételek terén az 1950-es években már nagy mennyiségben állítottak elő pörköltféléket, 1976-ra pedig egyre nagyobb számban jelentek meg hús és körítéssel variálható ételek.
Közben a termelés folyamatos növekedése azt eredményezte, hogy az 1950-es évek 1-2 ezer tonnás szintjéről a volumen 1980-ra felment egészen az évi 90 ezer tonnás szintre
– melynek nagyjából a fele külföldi exportpiacokra került.
1988-ban az önállóvá vált cégek mindegyike felvette a MIRELITE nevet, de ezt később elhagyták, és saját márkaépítésbe fogtak. 1993-ban jogilag csak a csepeli gyár vitte tovább a MIRELITE márkanevet. 1994-ben a MIRELITE Csepel frissítette a márkalogóját, azonban a vállalat 2009-ben csődbe ment.
A felszámolás elkerülése érdekében a 100 százalékban magyar tulajdonban álló a Mirsa Pest megyei Hűtőipari Zrt. vásárolta meg a márkát 2010-ben,
ezt követően a cég MIRELITE MIRSA Zrt. néven működött tovább.
A MIRELITE MIRSA Zrt. napjainkban három gyárban (Albertirsa, Miskolc, Domoszló) állítja elő a 100 százalékban Magyarországon termesztett zöldségek és gyümölcsök felhasználásával készült termékeit, illetve a félkész és a húsos termékeket – mely termékek összesen 67 országba jutnak el.