A dallam érintőlegesen nemzetközi karriert is befutott, ugyanis 1975-ben, amikor az még csak pár hónapos volt, keresztülvonatozott Magyarországon a nagy svédországi, a népiség irányába forduló kulturális hullám későbbi elismert népi hegedűse, Magnus Bӓckström. Habár hazánkban le sem szállt a vonatról, mégis felfigyelt a minden magyar vasútállomáson hallható „Tilinkóra", amely elméjében egybefonódott a svéd népi tánczene idiómájával, és
így született meg a magyar vasút kispolkája.
Székely Tamás elmondása szerint csalódott amiatt, hogy neve nem a valódi főműve, a MÁV URH rádióhálózatának kiépítése kapcsán maradt fenn, sokkal inkább a dallam révén. Ezt viszont munkája lényegtelen melléktermékének véli. Pedig e „melléktermék" annyira beleivódott a magyarok életébe, hogy vicc is kötődik hozzá, Weöres Sándor Az éjszaka csodái című költeményének nevezetes fél-pentameterének jóvoltából:
Az Országos Találmányi Hivatal 1987. december 2-án kiállította a MÁV-szignálra vonatkozó Védjegy Okiratot, amely szerint az a Magyar Államvasutak tulajdonát képezi.
Az idők során igazi hungarikummá nemesedett dallam viszont ma már nem minden pályaudvaron hallható.
A MÁV 2014 elején tette közzé, hogy egyik legfontosabb célkitűzésének és feladatának az utastájékoztatás rendszerének folyamatos fejlesztését tekinti.
A rendszeresen megújuló technika alkalmazásával megbízhatóbb és pontosabb információval szeretnék megkönnyíteni a vonaton utazók tájékozódását.
Az Országos Vasúti Szabályzat előírja a pályaudvarokon és a vonatokon a hangszórós utastájékoztatást is, amely egyrészt a balesetek megelőzését szolgáló életvédelmi funkciót tölt be, másrészről pedig az utazáshoz kapcsolódó forgalmi információk közlésére szolgál. A mai dinamikus utastájékoztató rendszerek a vizuális és akusztikus szolgáltatást integráltan képesek biztosítani – amelyet a modern XXI. századi versenyképes európai vasúttól jogosan várnak el az ezen közlekedők.
Forrás: Múlt-kor Magazin, Loch Gergely: A MÁV-szignál zenetörténete