Gály Lajos a 19–20. századi magyar szerencsejáték-történet egyik legismertebb alakjának számít. Ő volt a budapesti, majd a Monte-Carlói, párizsi, nizzai, velencei és ostendei kaszinók, valamint játékbarlangok minden idők egyik legnagyobb formátumú és legszerencsésebb kezű hazárdjátékosa. A francia Rivéra játéktermeiben csak "Comte de Galy, roi de la roulette" (Gály gróf, a rulettkirály), vagy "Monsieur Maximum" néven emlegetett magyar "hőstettei" hosszú ideig tartották izgalomban a szerencsejátékosok világát.
Ám élettörténetét és pályafutását hiába keressük a lexikonok oldalain, nem emlékeznek meg sehol a legendájáról. Egyetlen irodalmi mű, a Kellér Andor által írt Rulettkirály mesél részletesen Gály Lajos életének eseményeiről.
1847-ben született Pesten, nemesi, földbirtokos családban. Apja a kétegyházi Andrássy-uradalom tiszttartója volt, aki kemény munkával – és a rossz nyelvek szerint kétes pénzügyi akciókkal – küzdötte fel magát a birtokosok közé. Fiát a gazdálkodásnál jobban vonzotta a fényűző fővárosi élet, és az öreg Gály halála után Lajos különös ambíciókkal telve utazott a fővárosba.
Céljai között szerepelt a felső tízezer meghódítása, részt venni a mulatságaikon, és az akkoriban a társasági élet központjának számító Nemzeti Kaszinó tagjaként a mágnások nagystílű életét élni.
Az Angol Királyné szállóban lakott, s minden idejét kávéházakban, mulatókban és játékszobákban töltötte. Kétméteres alakja, rendkívüli szellemi és fizikai képességei, műveltsége, modora egyaránt segítették az érvényesülésben.
Arisztokrata barátainak hála, 1877. január 4-én végül elérte egyik áhított célját, és felvételt nyert a Nemzeti Kaszinó tagjainak sorába, majd ezt követően életében hat esztendő folyamatos kártyázás következett. Szó sem esett többet a politikáról, a budapesti éjszaka és a játékszenvedély elhomályosította a nagyra törő terveket.
Gály sikeres és népszerű játékosnak bizonyult.
Ezt a bizonytalan karriert szakította meg egy ostoba affér, amikor is hatvanezer koronát veszített egy éjszakába nyúló kártyacsatában. Az eset párbajjal végződött: Gály karját - és pesti pályafutását - a rettegett párbajhős, Elek Gusztáv huszárezredes roncsolta szét. A Nemzeti Kaszinóból pedig kizárták. Ezek az események irányították Monte Carlo felé, hogy életének következő 22 esztendejét a világhírű üdülőhelyen töltse.
Kapóra jött a számára, hogy örökölt 40 ezer forintot, ezzel vetette bele magát az elegáns kaszinó világába a francia Riviérán, ahol unatkozó grófok, bárók, királyi sarjak múlatták az időt naphosszat.
De eleinte nem ment neki a játék, és egy idő után ott állt a tengerparton egyetlen fillér nélkül. Ekkor avatkozott be az életébe Fortuna. Korgó gyomorral kért kölcsönt egy barátjától, és az élelmiszervásárlás után megmaradt 40 frankkal felrohant a kaszinóba. Ezt az összeget tette fel az utolsó pillanatban a 17-es számra.
Nyert! Aztán még kétszer játszotta meg maximális tétekkel a 17 minden kombinációját, és ismét nyert. Összesen 130 ezer frankot.
Problémái egy csapásra megoldódtak, ismét élhette a jómódú szerencsejátékos megszokott életét, hogy aztán legendák sora szülessen róla.
Monte-Carlóban talán még ma is emlegetik például azt az estét, amikor maximális téttel fogadta meg ruletten a 36-os számot. A golyó körbejárt, majd belepottyant a harminchatosba. Nem volt megállás, a szerencsés kezű magyar a saját elmondása szerint volt, hogy zsinórban 40 estén keresztül képtelen volt veszíteni, mindenki csodájára járt a szerencséjének.
Lapozzon! A következő oldalon elmeséljük, hogyan pártolt el Gály Lajos mellől a szerencse, és miként veszítette el a teljes vagyonát.