Meggy Márka: a szocializmus üdítőitala, amivel a kólát akarták legyőzni

1988

A hatvanas-hetvenes éveik fordulóján megjelent Magyarországon a világ két vezető kólamárkája, és más, licenszmegállapodás alapján gyártott termékekkel is gazdagodott a hazai üdítőitalok kínálata. Előállításuk azonban jelentős importigényt keletkeztetett, ezért az ország akkori irányítói úgy határoztak: szükség van egy teljes egészében saját gyártású üdítőitalra is. Egy szódásszifonban született meg a Márka, amely ezt a szerepet volt hivatott betölteni. A termékfejlesztésnek voltak ugyan hiányosságai, mert a meggy ízű változat például pirosra festette a nyelvet, az újdonság mégis hamar népszerű lett. Nem utolsósorban azoknak a kupakgyűjtő akcióknak köszönhetően, amelyek akkoriban lázban tartották a magyar vásárlókat, hiszen akár a korszak magyarországi álomautójának számító Ladát is lehetett rajtuk nyerni. A Márka a Kádár-diktatúra azon új márkanevei közé tartozik, amelyek a mai napig fennmaradtak, ráadásul ma már nem színezi be a fogyasztók nyelvét sem. 

A márka hamar népszerűvé vált, és a termelés felkúszott évi több millió hektoliterre. Ebből a rengeteg üdítőből természetesen jutott a KGST-piacokra is, így Csehszlovákiában és az NDK-ban is gyakran került meggy Márka az asztalokra.

A Szovjetunióban sem vetették meg a magyarok csodaüdítőjét, így nem csoda, hogy a Márka ott volt az 1980-as csonka olimpián is, Moszkvában.

Mivel azonban a nyugati államok bojkottálták a moszkvai olimpiát a "nagy testvér" afganisztáni bevonulása miatt, így a Márka nyugati áttörése elmaradt, ehelyett lassan elkezdődött az üdítő visszaszorulása a hazai és nemzetközi piacokról egyaránt.

A Márka 10. születésnapjának alkalmából is meghirdettek egy kupakgyűjtő akciót Forrás: Tó-retró

Ebben a leszálló ágban érkezett el a rendszerváltozás, majd a privatizáció, ami alapvetően megváltoztatta ennek a márkának is a piaci helyzetét. Mindezt egy akkoriban kibontakozó védjegyháború tetézte, ami végképp visszavetette a termékcsalád sikerét.

Védjegybitorlás és márkaháború

A 90-es években ugyanis - egyébként a Traubisodához hasonlóan -

két magánvállalkozás is úgy érezte, hogy a Márka üdítő bizony az övék, és ők szeretnék kizárólag gyártani, birtokolni.

Az egyik vállalkozás az előzőekben említett szentendrei központból privatizált PromontorBor cég volt, amely gyártói történelmével, korábbi tevékenységével összhangban, a bíróság által is jóváhagyottan tulajdonolta a védjegyet.

A Márka reklámfilmje a hetvenes évekből:

A másik szereplő a Traubi Hungária volt, amely az Eger- és Mátravidéki Borgazdaság jogutódjától, az Egervintől vásárolta meg a Márka előállítási jogait. Az egri cég egyébként szintén benne volt a korábban emlegetett boripari trösztben a 70-es években, és akkoriban valóban gyártott Márka-üdítőket sok más palackozóhoz hasonlóan az országban.

Végül a 90-es években fellángoló védjegyoltalmi vitát és pereskedést a Salamon Berkowitz amerikai-magyar üzletember által birtokolt Traubi Hungária elveszítette, a Márka minden joga a PromontorBoré maradt. Ez a kedvező döntés viszont nem hozta meg az átütő sikert a magyar üdítő számára, hiszen a 2000-es évekre jócskán átalakult a szénsavas üdítők piaca, és ekkor már a nagy multinacionális üdítőóriások uralták nálunk is annak jelentős részét.

Még egy emlékezetes Márka-reklámfilm:

Újjászületett a Márka

2007-ben azonban pozitív fordulat érkezett el a Márka számára, amikor a Szentendrén is dolgozó szakmabeli Pécskövi Tibor és testvére, Pécskövi Gábor elhatározták, hogy ismét új életet lehelnek a vegetáló üdítőbe.

Így jött létre a Márka Üdítőgyártó Kft., amely ma már évi 80 millió palackot meghaladó termelésével és vadonatúj termékeivel meghatározó szereplője az üdítőital-piacnak.

Napjainkban a Márkát a korábbi tradíciók és a modern innovációk együttesen határozzák meg. Bár itthon még mindig a legkelendőbb ízek a meggy és a szőlő, a mai receptúra azonban teljesen eltér a közel 50 évvel ezelőtt megálmodott üdítőtől. A jelenleg hatályos élelmiszeripari törvények ugyanis számos régi összetevőt nem engedélyeznek (például a nyelvet is elszínező mesterséges színezékeket), ezeket más, modernebb, természetesebb alapanyaggal kellett helyettesíteni. Emellett a cukortartalom is jelentősen csökkent.

Mindezen kívül a palettán megjelentek a modern ízváltozatok, köztük a limonádék és a szénsavmentes jegesteák is a Márka égisze alatt. A csomagolás és a design szintén rendkívüli változáson ment keresztül, és ma már nyoma sincs az egykori retró zöld üvegeknek, a logó láttán azonban még mindig a jól ismert márkanév jut a fogyasztó eszébe.

Forrás: Tó-retró, Reader's Digest és Food&Wine