A középkor évszázadaiban a vodkát gyakran nevezték aqua vitae-nek, vagyis az „élet vizének" (ősi gael nyelven egyébként szóról szóra ugyanígy, az élet vizének, azaz uisge beathának nevezik a whiskyt).
"Porból lettünk, porrá leszünk – de addig is jólesik egy korty vodka" – mutatja az ital szerepét a régi orosz közmondás.
Emellett a vodka oroszul annyit tesz: „kicsi víz" vagy "vizecske".
Noha rengeteg jel arra utal, hogy orosz eredetű italról van szó, Papp-Váry Árpád átfogó tanulmányából az is kiderül, mindmáig vita tárgya, hogy ők vagy a lengyelek készítették az első vodkát. Sőt, néha még a skandináv államok is a magukénak tudják ezt a szeszes italt. A legenda szerint az 1500-as évek közepén először orosz szerzetesek készítették az italt eldugott kolostoraikban, erős gyógyhatású elixírként.
A lengyelek ezzel szemben előástak egy 1405-ből származó dokumentumot, és erre hivatkozva azt
állítják, hogy az oroszok csak átvették tőlük a „receptet". Bárhogy történt is, az északkelet-európai területekről később egyre messzebbre és szélesebb rétegekhez jutott el az ital.
Olyannyira, hogy a globális adatokat tekintve napjainkban az égetett szeszes italok piacán a vodka vezető pozíciót tölt be, 25 százalékos részesedéssel.
De még egy kicsit visszakanyarodva a múltba: az 1470-es években III. Iván orosz cár, felfedezve a benne rejlő lehetőségeket, létrehozta az első állami vodkamonopóliumot, és a szeszes ital az államkassza létfontosságú jövedelemtermelőjévé vált. Unokája, Rettegett Iván kizárólagos hozzáférést biztosított testőrségének, az opricsnyikoknak a moszkvai kocsmákhoz, ahol bőségesen szolgáltak fel vodkát. Két évszázaddal később Nagy Katalin a vodkadesztilláció ellenőrzését szilárdan az arisztokraták kezében tartotta; az orosz nemesek több mint 100 éven át élvezték ezt a kiváltságot.
A 19. század derekán Oroszországban akkora trend volt vodkát inni, hogy egyre többen és többen koccintottak vele nyakra-főre, és a mértéktelen italozás következtében rengetegen adósodtak el miatta.
Az orosz kocsmárosok ezekben az időkben csaknem bármire adtak záloghitelt, és az 1880-as adatok szerint több mint 2 millió orosz földműves gyakorlatilag mindenét elvodkázta.
Szinte hihetetlennek hangzik, de tény, a XX. század elejéig a világ jelentős részén teljesen ismeretlen volt a vodka, amely először az orosz forradalom "mellékhatásaként" kezdte meghódítani a nyugati civilizációt.
1917 után ugyanis a bolsevik terror elől menekülve szép számú emigráns szóródott szét nyugaton, és ők az új környezetben sem akarták nélkülözni kedvelt „vizecskéjüket".
Miközben a Lenin vezette forradalmat követően a Szovjetunióban egészen 1928-ig általános szesztilalom volt érvényben, az egzotikus orosz ital az emigránsokat befogadó országokban hamar népszerűvé vált. A vodka sikertörténete innentől megállíthatatlan volt: a 19-20. század fordulóján elterjedt az egész világon, bár ekkoriban még kevés országban nevezték vodkának.
Hamarosan Amerikát is meghódította, méghozzá ironikus módon éppen a szesztilalomnak köszönhetően. Az 1920-as években, Európában munkát kereső csaposok találkoztak a vodkával, és az 1930-as években hazatérve elterjesztették a hírét az Egyesült Államokban.
A hollywoodi sztárok számára, akik nem akarták, hogy ivás közben lássák őket, a vodka finom íze és szagtalansága előny volt, ami hozzájárult a szeszes ital népszerűségének növekedéséhez. 1947-ben Joan Crawford hollywoodi sztár állítólag olyan partit rendezett, ahol csak vodkás pezsgőt szolgáltak fel, ezzel úgymond végleg beállítva a szeszes ital trendi státuszát.
1954-re a vodka eladásai világszerte elérték az 1,1 millió üveget – a négy évvel korábbi negyvenezerről -, ami a kereslet hihetetlen növekedését jelezte.
A vodkakoktélok népszerűsége is robbanásszerűen megnőtt: az 1930-as évekbeli Bloody Marytől kezdve a 70-es évekbeli Flame of Love-on át a 80-as éveket idéző Espresso Martini koktélig, minden egyes kevert alkoholos ital új közönséghez juttatta el a vodkát, és növelte a vonzerejét.
Emlékezetes, hogy Ian Fleming 1953-as Casino Royale című regényében James Bond szigorú utasításokat ad a kaszinó csaposának, hogy milyen koktélt készítsen neki vodkával és Martinivel.
Amikor pedig az 1964-es Goldfinger című filmben Bond a gyakran idézett „rázva, nem keverve" mondatot mondta, megerősítette, hogy a vodka Martini koktél időtlen klasszikus, igazi vonzerőt sugalló ital.
A vodka népszerűségéhez hozzájárult, hogy más italokhoz képest nem okoz fejfájást, bármilyen ételhez fogyasztható, és minden eseményen bevethető. Elterjedésében emellett az is szerepet játszhatott, hogy könnyű és olcsó előállítani.
Története során a vodkát mindenféle jelentéssel ruházták fel, a hatalomtól kezdve egészen a kifinomultságig. Több mint egyszerű szeszes ital, hiszen beleivódott a népi gyógymódokba, a kultúrába, az ünnepi hagyományokba és a rituálékba egyaránt.
Forrás: Magyarmezőgazdaság.hu, iDrinks.hu és Heinemann.hu