A fagylalt a világ számos pontján népszerű, többek között az Egyesült Államokban is az egyik kedvenc desszertnek számít. Az amerikai lakosság évente átlagosan 87 liter fagylaltot fogyaszt - emeli ki a Magyar Mezőgazdaság e témát körüljáró cikke.
A fagylalt történetével kapcsolatosan ugyanakkor rengeteg legenda létezik, egymásnak ellentmondó információkkal. Ezért Sarah Wassberg Johnson élelmiszerekre specializálódott történész arra vállalkozott, hogy munkatársai segítségével megválaszolja a fagylalttal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
Mint számos élelmiszer esetében, itt sem lehet egyértelműen tudni, hogy ki találta fel a fagylaltot, és hogy melyik országból származik. A jégházakra és a hó fogyasztására vonatkozó első említések az Kr. e. 11. századi Kínából származnak.
Kr. e. 200 körüli utalást találtak arra, hogy Kínában az emberek a hóban megfagyott tej és rizs kombinációját fogyasztották.
A perzsáknak köszönhetjük Kr. e. 400 körül feltalálták a mesterséges hűtés elődjét: egy nagy piramis alakú szerkezetet, amely a párolgást és a szigetelést használta a hűtésre. Kr. u. a 11. században a perzsák már olyan ételt készítettek, amit sharbatnak hívtak, és Wassberg Johnson szerint valószínűleg ez a legközelebbi őse a jégkrémnek, továbbá innen származik a "sörbet" szó is. Az Indiai Birodalommal folytatott kereskedelemnek köszönhetően a perzsák cukorhoz jutottak, amelyet vízzel és ízesítőkkel kombináltak. A jeges finomság a keresztes háborúk után mór hatásra került Európába.
A modern fagylalt csak a felfedezések korában debütált, amikor az európaiak gyarmatosították Amerikát. A Spanyol Birodalom volt az első európai hatalom, amely gyarmatosította az "Újvilágot", és a 16. században bekapcsolódtak a cukorgyártásba, valamint csokoládét és vaníliát hoztak Mexikóból és a Yucatán-félszigetről.
Az olaszországi Nápoly szintén a Spanyol Birodalom része volt abban az időben, és a sorbetto, vagyis a sorbet is onnan származik.
Ezután a francia arisztokraták is elkezdték fogyasztani ezt a különleges desszertet, Angliában pedig szintén a tej és tejszín fagyasztásán dolgoztak.
A 18. században már divatos éteknek számított a fagylalt Európában.
A helyben termelt tej és tejszín, a tavakból gyűjtött jég, valamint a cukor és melasz felhasználásával a gazdag amerikai gyarmatosítók is hozzáférhettek a fagylalthoz. George Washington és Thomas Jefferson Európából importáltak fagylaltkészítő edényeket. Valójában Jefferson fagylalt iránti szeretete akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a Fehér Házban felszolgáltatta, így részben ő is hozzájárult ahhoz, hogy a desszert népszerűvé vált az Egyesült Államokban.
Augustus Jacksont, egy amerikai elnöki szakácsot emlegetnek a "fagylalt atyjaként". Bár nem ő az, aki feltalálta a fagylaltot, mégis neki tulajdonítják a fagylaltgyártás modern módszerének feltalálását (sót adnak a jéghez, hogy csökkentsék és szabályozzák a hőmérsékletet). Valamikor 1817 és 1837 között szakácsként dolgozott a Fehér Házban, majd visszatért Philadelphiába, ahol saját vendéglátó-ipari vállalkozást indított, ahol fagylaltot gyártott és forgalmazott.
A tojás néhány (de nem minden) fagylalt összetevője. Az 1700-as évek közepén a francia szakácsok sajátos módon alakították ki a desszertet, amely akkoriban Európa-szerte egyre népszerűbbé vált. A fagylalt szokásos összetevői - tej, tejszín, cukor és aromák (általában vanília) - mellett tojássárgáját is belekevertek az alapanyagok közé, és így készítették el azt, amit ma „custardnak" (fagyasztott vaníliasodóra emlékeztető desszert) nevezünk.
Ezen a ponton ugorjunk előre a mai Egyesült Államokba. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal (FDA) szabályozza, hogy mely termékek tekinthetők fagylaltnak, és melyek azok, amelyek definíció szerint fagyasztott krémnek minősülnek.
Ez pontosan a tojássárgáján múlik: a fagylalt legalább 10 százalék tejzsírt és kevesebb mint 1,4 százalék tojássárgáját tartalmaz, míg a custard szintén legalább 10 százalék tejzsírt tartalmaz, de több mint 1,4 százalék tojássárgáját.
A fagylalt vonzerejéhez tartozik, hogy sokféle ízben kapható, és folyamatosan újakat találnak ki. De ez nem volt mindig így. Bár nem lehet biztosan tudni, hogy milyen ízű volt az első fagylalt, de az egyik legkorábbi említés a jég és a tejtermékek valamilyen ízesítéssel történő fogyasztásáról Kínából származik, a Tang-dinasztia idejéből. Liszt, vízi bivalytej és kámfor keveréke volt, amelyet megfagyasztottak.
Csokoládé
Ami a modern fagylalt ízeit illeti, Sarah Lohman, élelmiszer-történész szerint a csokoládét találták fel először. Az első fagyasztott csokoládé receptje az olaszországi Nápolyból származik, amelyet Antonio Latini 1692-es könyvében tett közzé.
Vanília
Bár nem ő találta fel a fagylaltot, sőt nem is ő vezette be Amerikába, Jefferson nevéhez fűződik az első ismert fagylaltrecept, amelyet egy amerikai jegyzett fel. Az ízesítés? Vanília. Jefferson séfje, James Hemings volt az, akiről úgy tartják, hogy tökéletesítette a vaníliafagylaltot.
Eper
Az eperfagylalt feltalálójának azonosítására sincs megcáfolhatatlan bizonyíték. Van egy réges-régi történet, amely szerint egy Sallie Shadd nevű nő találta fel az eperfagylaltot.
A fagylaltkereskedelem kicsiben és erősen lokalizáltan indult, de akkor lendült fel igazán, amikor a mesterséges hűtés elérhetővé vált - először a kereskedelemben, majd az emberek otthonában -, és a fagylalt hirtelen elérhetőbbé vált a különböző társadalmi-gazdasági osztályok számára. Napjainkban nálunk is országszerte több ezer fagylaltozót találunk, a szupermarketekben és a sarki boltokban csomagolt fagylaltot, a fagylaltos kocsik pedig lelkes gyerekeknek árulják a hűtött desszertet. Könnyű hozzáférhetősége mégsem csökkentette a vonzerejét, sőt, éppen ellenkezőleg.