Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mielőtt az utcákat villannyal világították volna meg, az utcai lámpák gázzal működtek. Ezeket minden este manuálisan kellett meggyújtani, és minden reggel eloltani.
A lámpagyújtogatók egy hosszú rúddal gyújtották meg a lámpákat falu és városszerte, majd hajnalban egy "oltogató" vette át a műszakot, hogy eloltsa ezeket. Ez unalmasan hangzik, de
az utcák éjszakai kivilágítása drasztikusan csökkentette a bűnözést, és biztonságosabbá tette a közlekedést.
A ma Nagy-Britanniában megmaradt gázlámpák többsége Londonban van, és gyakran a múltidézés kedvéért meggyújtják ezeket. Így, bár ma már nem jelent karrierlehetőséget, a lámpagyújtás időnként visszatér - gyakran karácsony táján.
Habár 1840 óta vannak már fedett bólingpályák, ekkoriban még nem találták fel a bábuk felállításának és a golyók visszajuttatásának mechanikus, gépi módszerét. Így kénytelenek voltak bábuállítókat alkalmazni, akik a pályák végén álltak, és a levert bábukat visszaállították, és a játékban lévő golyókat visszaadták a versenyzőknek.
A XIX. század végére a beltéri bólingozás óriási népszerűségnek örvendett, de a hosszú órákért mégis keveset fizettek a bábuállítóknak.
A megbízható és megfizethető ébresztőórák elterjedése előtti időkben szükség volt valakire, aki felébreszti a városlakókat a munkakezdéshez. (No, de ki ébresztette fel a kopogtatót?)
Ez megbecsült szakma volt Nagy-Britanniában és Írországban, amely még az ipari forradalom idején is létezett.
A munka azzal járt, hogy hajnalban körbejárták a várost, és egy bottal bekopogtattak az emberek ablakán.
Mivel nem mindenki ugyanakkor kelt fel, a kopogtatót a bejárati ajtók előtti tábla tájékoztatta a kért ébresztés pontos időpontjáról. A kopogtatók általában idős emberek voltak, de néhány rendőrőr extra fizetésért járőrözés közben kopogtatási feladatot is vállalt.
Az 1600-as években a dolgokat nem tartották olyan tisztán, mint manapság. Ez azt jelentette, hogy az utcákon és még az emberek otthonában is szörnyű szagok terjengtek.
A királyi és előkelő háztartásokban erre nyújtott megoldást a gyógynövényszóró személye. Az ilyen foglalkozást választók a munkaadójuk háza körül járkáltak, és kellemes illatú gyógynövényeket osztogattak, hogy elfedjék a rossz szagokat. Ahogy a higiénia javult, a gyógynövényszórás elavulttá vált.
Forrás: Múlt-kor, BBC, Historyaddicts, History of Yesterday
