Az édesanyja halála után hosszadalmas és bonyolult jogi hercehurcát követően végre hozzájuthatott apja tetemes, ma tízmilliárdokban mérhető örökségéhez. Ettől kezdve a vörös báróné számolatlanul szórni kezdte a pénzt, még féktelenebb életmódra váltott. Naponta feltűnt Budapest főutcáin elegáns hintóján,
rengeteg időt töltött mulatókban, ahol a legismertebb cigányprímások zenéjét élvezte.
Ruhakölteményei mindig a legdrágább kreációkból kerültek ki, milliós értékű ékszereket hordott, állítólag volt egy briliánsokkal ékesített, kígyót formázó karkötője is, amely egészen a nyakáig tekergett. Csupán ennek az ékszernek az árából megvehetett volna egy nagyobb házat is. Továbbá volt egy olyan nyakéke, amelyen ujjnyi nagyságú gyémántok és smaragdok voltak.
Saját szerénytelen bevallása szerint nem kevesebb, mint 17 palotája volt fénykorában.
Az egyiknek falát eredeti japán selyem gobelinek díszítették.
A pénzt már gyermekkorában sem értékelte, jól bizonyítja ezt az alábbi eset is: Tizenkét évesen a szülei elvitték a színházba, ahol Az ember tragédiáját nézték meg. Ebben a darabban szerepelt a jóképű Gyenes László is, akibe ott helyben beleszeretett, és kijelentette ő a színész felesége lesz. Szülei válaszul kiosztottak számára néhány pofont, majd kárpótlásul megengedték, hogy megvásárolhassa Budapest legdrágább szőrmemuffját. A sikeres vásárlás sem hozott azonban békét számára, az értékes ruhadarabot a sárba taposta, majd egy szemeteskocsiba dobta.
A féktelen mulatozásnak és költekezésnek azonban meglett a böjtje. Folyamatosan el kellett adnia imádott palotáit, de botrányok is érték szép számmal. Kiderült, hogy csupán néhány röpke év alatt sikerült eldorbézolnia a teljes vagyonát. Ebben szerepet játszott az is, hogy
nem értett a pénz kezeléséhez, számolatlanul adott belőle barátainak is, akik ebből szintén csodálatos házakat vásárolhattak például Bécsben.
A vörös báróné rövidesen elszegényedett, egy ideig egy szoba-konyhás lakásban húzta meg magát egy cigányprímással. A testvére havi apanázsán még eléldegélt Párizsban egy darabig, ahol virágot árult a belvárosban, így futotta neki a lakbérre. Nemsokára azonban visszatért Budapestre, ahol már teljesen visszavonultan, magányosan élte le hátralévő éveit. Utolsó esélyként kiváló nyelvtudásával próbált pénzhez jutni az ekkor már öregedő egykori dáma, de hiába beszélt több nyelvet is kiválóan, hírneve miatt senki nem akarta gyermek tanárának. Halála körül is sok a bizonytalanság: 1944-ben - már 70 évesen - még nyilatkozott egy pesti lapnak, majd várhatóan nem sokkal utána eltávozott az élők sorából az egykori nagyvilági nő.
Freystӓdtler Flóráról összeállításunk elkészítéséig nem sikerült hiteles és felhasználható képet találnunk, így - hacsak másképp nem jelöltük - a cikkünkben szereplő képek korának hangulatát megidőző illusztrációk.
Forrás: Magyarság (1944. január 16.), Kövér György: Bujálkodástól a nymphomaniáig: Freystӓdtler Flóra történetei (HOLMI 13. évfolyam 7. szám), Újságmúzeum