Az első bankjegyeken a címletek nem voltak feltüntetve, az előre legyártott blankettára kézzel vezették fel az értéküket, a hitelességről pedig sok esetben előre nyomtatott grafikai elemek, az uralkodói névjel, illetve a pecsét gondoskodott.
Ezek a bankjegyek ezzel együtt sokkal inkább hivatalos papírhoz hasonlítottak, semmint a mai pénzekhez. Az első királyportrét tartalmazó bankjegyet 1727-ben adták ki Skóciában, II. György király arcmásával.
A francia forradalom során az állam, a frissen elkobzott egyházi vagyon terhére úgynevezett asszignátákat bocsátott ki. Ezek eredeti funkciója kötvény volt, de az állam hamarosan pénzként kezdte használni ezeket, ami gyors inflációhoz vezetett. Az asszignáták egyik típusán XVI. Lajos király portréja szerepelt.
Méghozzá nem is akármilyen módon! Vagy a Bourbon uralkodó profilja volt túlságosan jellegzetes, vagy a papírpénz ábrázolta túl pontosan Lajost, de amikor
a király 1791 júniusában megkísérelt megszökni párizsi letartóztatásából, egy vidéki postamester az asszignátán található kép alapján felismerte az uralkodót, és megakadályozta a szökést.
A 19. század során egyre általánosabbá váló emberábrázolások is a hamisítók munkáját kívánták megnehezíteni. Ezek az allegorikus alakok, amelyek a nemzet vagy birodalom eszményképét ábrázolták, általában ruhátlanul jelentek meg a bankjegyeken, és bár sokak számára ismert volt az antik emberábrázolás eme bevett formája, mégis kissé meglepőnek hatottak a bankjegyeken megjelenő pucér alakok a kor szigorú erkölcseinek ismeretében.
Az aktok azonban praktikus okokból jelentek meg a bankjegyeken, nagyobb technikai kihívások elé állították a hamisítókat,
mivel a rézből készült nyomólemezek felhasználásával kifejezetten nehéz volt az emberi bőr megjelenését visszaadni.
Az első magyar papíralapú bankjegyek osztrák pénzek voltak. Kezdetben, az álló formátumú birodalmi bankókon mindössze a kétfejű sast ábrázoló birodalmi címer, illetve díszítőmotívumok voltak láthatók, de 1841-ben az Osztrák Nemzeti Bank által kiadott sorozaton megjelent egy női portré is, amely Ausztriát hivatott megszemélyesíteni. 1881-től maga Ferenc József császár is megjelenik a fizetőeszközön, antik mintákat követve, a fején babérkoszorúval.
Az önálló magyar pénznyomtatás csak 1921-ben, a Magyar Királyi Állami Jegyintézet megalakulásával vehette kezdetét.
Az 50 koronánál nagyobb címleteken a legnagyobb magyar államférfiakat, királyokat jelenítették meg. Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás és II. Rákóczi Ferenc mellett az ország örök védelmezője, Szűz Mária is rákerült a bankjegyekre. A koronát váltó pengők kialakítása is hasonló volt. Helbing Ferenc, az 1927-ben kibocsátott új fizetőeszköz tervezője Rákóczi és Mátyás mellett a reformkor nagyjait, Széchenyi Istvánt, Deák Ferencet, Kossuth Lajost jelenítette meg a bankókon.
Az 1930-as évektől kezdve a történelmi tablók mellett népművészeti motívumok is megjelennek a pengőkön, üde színfolt volt például a palócföldi modellek közreműködésével készült bankjegy. A magyar pénztervezés legnehezebb kihívásait a második világháborút követő hiperinflációs időszak alatt élte meg. A Magyar Nemzeti Bank ekkor kezdetben kéthavonta, majd havonta, hetente, végül szinte naponta dobott ki újabb bankjegyeket a piacra. A gyorsuló tempót egy idő után nem tudták követni a tervezők, így a hiperinflációs pengők szinte felfoghatatlan címletük mellett már csak színükben tértek el egymástól.
Az elértéktelenedett pengőt 1946 augusztusában a forint váltotta fel.
Érdekesség, hogy a 10 forintoshoz Pfeffer Mihály gépmester, a 100-ashoz Tőkés Jánosné Várszegi Gizella nyomdai dolgozó állt modellt.
Az 1983-ig forgalomba kerülő forintbankjegyek hátuljára festmények kerültek, előlapjukon pedig a magyar történelem és kultúra legnagyobbjai szerepeltek. A 10 forintoson Petőfi Sándor, a 20 forintoson Dózsa György, az 50 forintos bankjegyen II. Rákóczi Ferenc, a 100-ason Kossuth Lajos, az 500-ason Ady Endre, az 1000 forintos bankón pedig Bartók Béla.
A rendszerváltozást követően érkezett a sorozatba a Széchenyi István arcával készült 5000 forintos. 1997-ben a Magyar Nemzeti Bank a teljes bankjegysorozat cseréje mellett döntött; Széchenyi és az örök favorit Rákóczi megmaradt, a nagy visszatérők Szent István, Hunyadi Mátyás és Deák Ferenc lettek, új szereplőként pedig Károly Róbert és Bethlen Gábor lépett be a forintbankjegyek főszereplőinek társaságába. Ugyanebben az esztendőben jelent meg a 10 ezer forintos Szent István portréjával.
Ugyan a készpénzhasználat visszaszorulóban van, a bankjegyek mégis nagyon sok üzenetet hordoznak az adott ország politikai, kulturális berendezkedése, identitása kapcsán. Vannak olyan országok, ahol nem kérdés, hogy a bankjegyeken csak uralkodó, államfő, miniszterelnök, illetve pártfőtitkár lehet.
Örök klasszikusnak számítanak azok a bankjegyek, amelyek az adott ország kulturális örökségét, neves művészeit, gondolkodóit ábrázolják. Ezt a filozófiát követi a magyar forint is.
Fentiekkel ellentétben az euró tervezésekor a kiemelt szempont az volt, hogy ne szerepeljen rajtuk semmilyen nemzeti utalás.
Az európai egységet, illetve a közös gyökereket a kultúr-, illetve építésztörténeti korszakok bemutatásával kívánták elérni a tervezők. Az 5 eurós a klasszikus antik, a 10-es a román, a 20-as a gótikus, az 50-es a reneszánsz, a 100-as a barokk és rokokó, a 200-as a szecessziós, az 500-as pedig modern stílust eleveníti meg.
A bankjegydivat mindemellett folyamatosan változik, a Nemzetközi Bankjegyszövetség által az elmúlt években kitüntetett papír- vagy műanyagalapú fizetőeszközök a fenntarthatóságot, a környezetvédelmet és általában a természeti értékeket, az emberi jogokat, ezen belül a női egyenjogúság kérdését állítják a középpontba. Más országokban - például afrikai, távol-keleti államokban - pedig számos természeti képződmény is a bankjegyekre kerül.