Tökéletesen beszélt magyarul az amerikai szesztilalom gyűlölt ügynöke

Izzy (right) and Moe at a New York City bar, 1935

Az Egyesült Államok történetének egyik legkalandosabb időszaka volt az a majdnem másfél évtized, amikor az országban minden vendéglátóipari egység, kis- és nagykereskedelmi vállalat számára megtiltották az alkoholtartalmú italok forgalmazását, előállítását és behozatalát is. A legtöbb fennmaradt történet a törvényt leleményesen kijátszókról, és ennek köszönhetően a maffia felemelkedéséről szól. Ideje azonban némi reflektorfényt adni a rendelkezést a jelentős ellenkezés dacára betartatni próbáló ellenőröknek is.

A siker titka – az Izzy-módszer

A lenyűgöző eredmény az ügynök egyedi módszerének köszönhető, Izzy Einstein ugyanis álruhában, magát csak a végső esetben felfedve tevékenykedett. Ehhez az ötletét egy komikusként dolgozó unokatestvére adta. Segítségként felderítései során maga mellé vette Moe Smitht, aki szintén számos területen kipróbálta már magát: volt biztosítási ügynök, bokszoló, sőt, egy éjszakai klub menedzsere is. Külsejét tekintve ő is kövérkés és veszélytelen figurának látszott.

Az Amerikai Magyar Népszava annak idején így írt Einsteinről:
„A legkiválóbb száraz fináncok egyike volt. Joggal nevezték el a száz arcú embernek. Volt benne valami veleszületett színészi és maszkírozási tehetség. Egyik napon hegedűművész, másnap plumber, vagy kisvárosi gavallérként vett részt az egyre gyakrabban megismétlődő italrazziákon. És maszkja, fellépése, modora, kiejtése mindig száz százalékosan meggyőző volt, hiába látta, hiába véste emlékezetébe az arcát minden egyes bootlegger, mikor Izzy rája csapott, egészen más ember volt, mint amilyennek a boldogtalan szeszárus elképzelte. Ezekben a kínosan kellemetlen időkben Izzy Einstein egy kis derűt, tarkaságot kölcsönzött az egész csúnya játéknak, és az olvasók ezrei várták az újságokat, hogy vajjon micsoda új trükköt eszelt ki a száraz fináncok sztárja: Izzy. Kedvelték, kedves, szellemes ember volt, azok sem haragudtak rá, akiket letartóztatott, mert valami lekötelezően kellemes modorral végezte ezt a különben kellemetlen megbízatást is." (Amerikai Magyar Népszava, 1938. február)

Végre szabad az ivászat Forrás: loc.gov

Ugyanez az újság évekkel korábban meglepő hírt közölt a sztárfináncról:

„Izzy Einstein megjelent tegnap a Belgenland hajón, ahol Einstein, a nagy mathematikus tartózkodik, és mint névrokon akarta tiszteletét tenni. Einstein tanár azonban nem volt otthon. Így Izzy csak a két magános riporterrel beszélhetett:
- A tanár úr nagy mathematikus, és van is neki egy elmélete – mondta Izzy – de azt én tudom, hogy New Yorkban százezer speak-easy van. Ő azt nem tudja. A fiam, az Albert (szintén Albert, mint a professzor) nagyon jó számoló, és azt hiszem, hogy rokonságban vagyunk a nagy tudóssal. Ő segített megszámlálni a sok titkos korcsmát New Yorkban.
Izzy Einstein most ír egy könyvet a New York-i italról, meg azokról, akik fogyasztják. Azt akarta, hogy Einstein tanár írjon neki hozzá előszót, mert egyik Einstein kéne, hogy segítse a másikat." (Amerikai Magyar Népszava, 1930. december)

Izzy Einstein nagyon is tisztában volt avval, hogy ha be akart jutni egy zugkocsmába, akkor bizalmat kellett ébresztenie a gyanúsnak ítélt emberekben. És ehhez a tapasztalatok alapján nagyon értett.

Felderítései során ezért számtalan szerepet eljátszott.

Volt utcaseprő, eladó, könyvtáros, házaló ügynök, fűszeres, dokkmunkás, sírásó, sőt társával hajlandóak voltak női álcát is ölteni a siker érdekében. Amikor vagyonosabb vendégeket kiszolgáló italméréseket keresett fel, magát bankárnak, szépségverseny zsűritagjának, vagy akár grófnak is kiadta. Mindezek mellett volt magyar hegedűművész, francia főpincér, olasz gyümölcsárus, orosz halász, kínai mosónő, villamoskalauz, jégszállító, teherautó-sofőr, utazó szivarárus, texasi marhakereskedő, filmstatiszta, ügyvéd, rabbi, főiskolai hallgató, vízvezeték-szerelő, sőt a Demokrata Nemzeti Kongresszus egyik küldöttje is.

Álcázása mindig tökéletesen bevált, erre több bizonyíték is utal: egyik alkalommal a Zenészek Klubjában járt, ahol felajánlotta, hogy meghívja egy italra azt, aki neki állást kínál. Arra a kérdésre, hogy milyen hangszeren játszik, azt felelte: harsonán, amit most sajnos otthon felejtett. Ez nem volt akadálya a rögtönzött állásinterjúnak, kerítettek neki egy ilyen hangszert. Kapóra jött ekkor az ügynök muzikális családi háttere, így olyan sikeresen eljátszotta a kiválasztott dalt, hogy megígérték neki, ha visszatér, kaphat zenészi állást. Természetesen hamarosan újra megjelent a klubban, ezúttal viszont egy letartóztatási paranccsal a kezében.

Számos illegális kocsmában még a fényképét is kitűzték a falakra,

azonban ez sem rémítette el Einsteint, sőt. Az egyik helyszínen merészen a valódi nevén mutatkozott be, azonban a helyiséget őrző kidobó ember nem hitt neki és kacagva beengedte. Máskor fogadást kötött egy italmérésben, hogy ő a hírhedt Izzy Einstein, a vendégek állták a fogadást, rosszul is jártak, ugyanis elővette személyi igazolványát, és letartóztatta a pórul jártakat.

Így ünnepelték a szesztilalom végét egy New York-i kocsmában Forrás: Getty Images/IMAGNO/Austrian Archives (S)/ Anonym

A siker vetett véget karrierjének

Izzy Einstein ügynöki karrierjének végét az egyre nagyobb sikerének, és népszerűségének köszönhette.

Az újságok az Einstein–Smith páros minden razziáját címlapon közölték,

ezzel ugyanis garantáltak voltak a kimagasló példányszámok. Az olvasók rajongtak értük, alig várták az újabb kalandjaikat. A legtöbb rajtaütéseiket vasárnapra időzítették, így a hétvégi ügyeletes újságírók számára biztos volt az olvasottság. A Tiltási Iroda azonban, amelynél a páros foglalkoztatásban állt, nem nézte jó szemmel a sikereiket, népszerűségüket, sőt irigyelte is. Emellett a szervezet komolyságát, hitelességét és méltóságát is féltették, így végül 1925. november 13-án felmentették őket a szolgálat alól. Ezt követően egy életbiztosításra specializálódott New York-i ügynökségnél vállaltak munkát.

A szesztilalom a céljaival ellentétben több kárt is okozott:
felvirágzott a szervezett bűnözés;
a gengszterek népszerűsége nőtt;
gyakran olyan mérgező, csempészett alkoholt állítottak elő, amely vakságot, bénulást vagy akár halált is okozhatott;
növekedett a bűnözés és az erőszak;
elterjedt a korrupció;
nőtt a munkanélküliség;
népszerűvé vált a Ku-Klux-Klan, amely támogatta a szesztilalmat;
túlterheltté vált a büntető igazságszolgáltatási rendszer;
elősegítette az illegális kábítószer-használat és kereskedelem növekedését.

A szesztilalomról alkotott törvény hamarosan értelmét is vesztette, hiszen a speakeasyk

alsóbb társadalmi rétegekből toborzott közönsége mellett a tehetősebbek is módot találtak a törvény kijátszására.

Az Egyesült Államok kormánya a nyilvánvaló negatív következmények ellenére 13 éven keresztül vívott szélmalomharcot az alkoholfogyasztás ellen, mígnem 1933-ban, a Cullen-Harrison-törvény elfogadásával elismerte vereségét, és enyhítette az 1919-ben hozott jogszabályt. Az új rendelkezés már 3,2 százalékban határozta meg a forgalmazható szeszes italok alkoholtartalmát, vagyis a törvény a sörök mellett a „gyengített" borok fogyasztását is lehetővé tette.

Forrás: Múlt-Kor Magazin, Rubicon, History, Alcoholproblemsandsolutions.org