A szűk 2 négyzetkilométeres földdarabot mindössze két évszázada fedezték fel az európaiak, aztán 1914-ben japán megszállás alá került, és lényegében a második világháború végéig abban a státuszban is maradt.
A képen Pingelap atoll fekete-fehérben, úgy, ahogy azt a szigetlakók 10 százaléka látja:
A trópusi éghajlatú szigeten nagyjából minden 10. ember akromatopsziában, vagyis örökletes színvakságban szenved.
A színlátásért felelős csapok náluk működésképtelenek, sőt az érintettek szeméből hiányzik a sárgafolt, mivel az nem tartalmaz pálcikákat.
Aki ilyen elváltozásban szenved, az csupán szürkeárnyalatokat lát a fehértől a feketéig. A kontúrokat felismerik, nem mosódik el előttük a látvány, de az a furcsa, hogy a színvakok maguktól nem veszik észre, hogy nem úgy látnak, mint a többség.
A sziget, ahogy annak lakóinak egy része érzékeli:
A pingelapézek betegsége az 1775-ös évre vezethető vissza, amikor katasztrofális tájfun söpört végig a szigeten. Mindössze 20 lakó maradt életben, köztük az akkori uralkodó, Doahkaesa Mwanenihsed, aki minden bizonnyal ezzel a különleges génhibával rendelkezett.
A természeti csapás után a terület újranépesítése elsősorban rá várt, így nem csoda, hogy a jelenlegi lakosság jó része a génjei mellett a színlátási problémáját is örökölte. Az utána jövő negyedik generációnál vált igazán érzékelhetővé a gond, amely Pingelapot ma olyan különlegessé teszi.
Az alábbi képen a sziget színes fotója látható:
Csak az arányok érzékeltetésére: az Egyesült Államokban 33 ezer emberből érint 1-et az akromatopszia, itt viszont 10-ből 1-et.
Mivel a lakosok többnyire halászatból élnek, nem könnyíti meg a dolgukat, hogy igen érzékenyek a napfényre.
Éjszaka viszont jobban látnak az átlagnál, ezért rákaptak arra, hogy fáklyafénynél repülő halakra vadásszanak.