Nem ritka az afrikai országok között, hogy egy állam bővelkedik értékes nyersanyagokban, ám ezt az adottságot vagy nem tudja kellőképpen kihasználni, vagy a kitermelésből és értékesítésből befolyó bevételek végül nem tudják érdemben növelni az össztársadalmi jólétet. Erre egy példa a világ egyik legkeményebb diktatúrájaként is emlegetett Eritrea esete, ahol egy olyan bányaprojekt indulhat be a közeljövőben, amelynek köszönhetően az ország fontos szereplő lehet a műtrágya globális ellátási láncában. Kérdés azonban, hogy az állam lakossága mindebből milyen mértékben profitálhat majd.
Eritreát Olaszország hozta létre gyarmati államként a 19. században, majd a második világháború után Etiópia csatolta magához az országot.
1993-ban aztán, véres harcok árán, Eritrea elnyerte a függetlenségét.
Öt évvel később azonban Eritrea és Etiópia két háborút is vívott egymással, és a 2002-ben aláírt békemegállapodás óta is nagyon törékeny a viszony a két állam között.
Miként arról korábban az Origo is részletesen beszámolt,
Eritrea gazdasága globálisan is rendkívül gyenge növekedést produkál.
A lakosság mintegy 80 százaléka mezőgazdaságból él, elsősorban cirok, lencse, kukorica és gyapot termesztéséből, valamint marha, juh és kecske tartásából. Az ágazat azonban így is csupán a GDP 20 százalékát adja. A fennmaradó rész iparból és kereskedelemből, főként pedig szolgáltatásokból áll össze.
Ezekről a vonatkozásokról, valamint arról, hogy Eritreát miért tekintik Afrika egyik legbiztonságosabb országának, és nevezik a világ második Észak-Koreájának, az alábbi összeállításban olvashat:
Közben a Nemzetközi Valutaalap számításai szerint Eritrea GDP-je (a gazdaság méretét 2,48 milliárd dollárosra becsülik) tavaly 2,9 százalékkal bővült, idén pedig 4,8 százalékos lehet a növekedés.
Eritrea egyik sajátossága azonban, hogy a mezőgazdaság szerepe miatt a gazdasági teljesítménye elképesztő kilengésekre képes, attól függően, milyen az időjárás és a termés.
2014-ben például a GDP 31 százalékkal bővült, majd egy évvel később 20,6 százalékkal csökkent. Majd 2017-ben 10 százalékkal zsugorodott a GDP, egy évre rá pedig 13 százalékkal erősödött.
Részben ennek tudható be az is, hogy Eritrea a világ egyik legszegényebb országa, ahol az egy főre jutó átlagjövedelem 678 dollár volt 2022-ben (2010-ben még csak 501 dollár). A nemzetközi statisztikák alapján pedig a lakosság kétharmadát fenyegeti jelenleg is az, hogy nem jut hozzá elegendő élelmiszerhez.
Mindezt úgy, hogy közben
az országnak jelentős tartalékai vannak például rézből, ezüstből, aranyból, vagy cinkből, melyek egy részét exportálja is.
A készletek kitermelése ugyanakkor egyenetlen és technológiailag korszerűtlen, egy részük pedig feltáratlan.
Az is tény, hogy a nagyon kevés gazdasági teljesítményből az állam – a tulajdonában álló cégeken keresztül – rengeteget magához láncol, bevételeit pedig aránytalanul költi el. Az állami kiadások közel 10 százalékát teszik ki a katonai költések, de a háborús években volt olyan év, amikor azok elérték az éves számla 25 százalékát.
Eritrea a kedvezőtlen üzleti környezete miatt, a történeli visszatekintés alapján is, nehezen tudta csak az országba vonzani a nemzetközi nagyberuházásokat. A Világbank adatai szerint 2019-ben mindössze 67,1 millió dollárnyi közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) áramlott be, szemben a 2018-as 61 millió dollárral.
Mindazonáltal Eritrea helyzete a közeljövőben akár drámaian megváltozhat.
Az afrikai állam rendelkezik ugyanis a világ egyik legnagyobb káliumsó-lelőhelyével,
és ennek kiaknázása érdekében egy jelentős bányászati projekt indult meg az országban.
A Colluli bányaprojekt elhelyezkedése. Forrás: Danakali
A Colluli nevű projekt egy hosszú élettartamú, alacsony költségű bányászati vállalkozás, melyet a Colluli Mining Share Company és a Danakali nevű ausztrál startup az eritreai Nemzeti Bányászati Vállalattal 50-50 százalékos vegyesvállalati partnerségben fejleszt. A lelőhely Danakil-mélyföld sivatagi medencéjében található, mintegy 75 kilométerre a Vörös-tenger partjaitól és 177 kilométerre Asmarától, Eritrea fővárosától.
A káliumsóbánya a becslések szerint mindösszesen 1,29 milliárd tonna olyan ásványt tartalmaz (11 százalékos kálium-oxid tartalommal), melyből kálium-szulfát vonható ki.
A kálium pedig a magas minőségű műtrágyagyártás egyik alapeleme.
A természetben alapvetően káliumsók formájában található meg, és ezekből a Föld teljes készlete nagyjából 250 milliárd tonna, de ennek csak egy töredéke aknázható ki gazdaságosan.
A globális éves felhasználás jelenleg 50-55 millió tonna körül mozog, és ennek több mint 90 százaléka kálium-klorid. Ez sokkal olcsóbb a kálium-szulfáthoz képest.
A mezőgazdaságban tehát általában csak olyan, klórérzékeny növényekhez használnak kálium-szulfát alapú műtrágyát, mint például az uborka, a dinnyefélék, a paprika, a vöröshagyma, a bab, a burgonya vagy a dohány.
A káliumtartalmú ásványi anyagok jellemzően olyan területeken találhatók, ahol az ősi beltengerek elpárologtak, hátrahagyva az ásványi anyagokat. Az Eritreában fekvő Danakil sós medence egyedülálló példa erre, mivel ez egyike azon kevés ismert káliumsó-lelőhelyeknek, ahol a kálium-szulfát előállításához kulcsfontosságú szulfáttartalmú ásvány, a kainit szilárd formában található meg.
Ahogy arról az Origo is beszámolt, az Eritrea és Etiópia területén elterülő Danakil-mélyföld a világ legforróbb, és egyben egyik legveszélyesebb helye. A mélyföld 127 méterrel van a tengerszint alatt, a Föld legszárazabb vidéke. A terület más szempontból is veszélyes, csak biztonsági kísérőkkel lehet látogatni az afarok miatt - az ott élők közösségeik még mindig csak részben illeszkedtek be az államszervezetekbe, sokan közülük pedig az Etiópiában élők közül nem hajlnadók feladni függetlenségüket. 2012-ben magyarok is meghaltak egy ottani támadásban.
Ez az egyetlen olyan lelőhely a világon, ahol a kálium-szulfátot tartalmazó ásványok a rendkívül sekély mélység miatt nyílt bányákból nyerhetők ki.
A projekt életciklusa 200 év, és a tervek szerint 2022-ben kezdődik meg a kiteremlés annak keretein belül.
A bánya révén pedig Eritrea a világ tíz legnagyobb kitermelője közé lépne be, és az ország így alapvető hatást gyakorolhatna a műtrágya globális ellátási láncára.
A Colluli végleges megvalósíthatósági tanulmányát egyébként 2015 novemberében fejezték be, és 2017 februárjában kapta meg a bányászati engedélyt. Az első fázis – amely 298 millió dolláros becsült tőkeberuházással jár – várhatóan évi 472 ezer tonna kiváló minőségű kálium-szulfátot fog termelni.
A második fázisban, a projekt hatodik évétől, 944 ezer tonnára emelkedhet a kitermelés, további 202 millió dolláros tőkeberuházással.
A Colluli bányaprojekt tehát fontos lépés lehet Eritrea számára, hogy érdemben és kiszámíthatóan fejlessze a gazdaságát, ráadásul globálisan is fontos szereplővé léphet elő a műtrágyapiacon. A kérdés az, hogy a megtermelt értékek képesek lesznek-e úgy hasznosulni az államban, hogy abból a társadalom széles köre is profitálni tudjon.