Február 6-án két súlyos földrengés (egy engés és egy nagyon erős utórengés) rázta meg Törökországot és Szíriát, a két ország határának közelében. Mindkettő meghaladta a Richter-skála szerinti 7-es erősséget, a halálos áldozatok száma pedig azóta több tízezerre emelkedett.
A közelmúltbeli és az ősi földrengések helyszínei azonban nem véletlenszerűek.
Az Egyesült Államok Földtani Intézetének (USGS) adatai alapján a PythonMaps készítője megvizsgálta, hogy 1956 és 2022 között hol fordultak elő olyan rengések, melyek erőssége legalább 4,5-es volt a Richter-skálán – írja a Visual Capitalist.
A Richter-skálán minden egész számú növekedés nagyjából a felszabaduló energia 31,6-szeresének felel meg.
A térképre nézve könnyű észrevenni a rengések koncentrációját a Föld tektonikus lemezeinek határai mentén.
Ezek a masszív mozgó kőzetlemezek szinte puzzle-darabokként illeszkednek egymáshoz, és így alkotják a litoszférát, vagyis a felső kéregréteget. Ahogy azonban ezeknek a lemezeknek a szélei összeütköznek, egymáshoz csúsznak és eltávolodnak egymástól, a kéreg megrepedezik és meghajlik – ez okozza a földrengéseket.
A térképen látható rengések többsége a hét fő tektonikus lemez határain fordult elő. Az USGS adatai alapján
három olyan, hatalmas kiterjedésű terület van, ahol a legnagyobb eséllyel fordulnak elő földrengések.
Az egyik ilyen a Csendes-óceán peremei mentén húzódó terület, melyet gyakran „tűzgyűrűként" is emlegetnek a rendkívül aktív vulkáni tevékenységek miatt.
Forrás: Adam Symington (PythonMaps)
A másik az Eurázsiai-hegységrendszer, amely Jávától Szumátráig, a Himaláján keresztül nyugatra, a Földközi-tengerig, majd tovább az Atlanti-óceánig húzódik. Végül a harmadik a Közép-Atlanti-hátság, amely az Atlanti-óceán mélyén húzódik a víz alatt.
A szakértők szerint a közelmúltbeli törökországi földrengések (az Eurázsiai-hegységrendszerhez kötődve) több törésvonalon történtek.
Az arab-lemez valószínűleg észak felé mozdult az eurázsiai-lemezbe, nyugat felé tolva az anatóliai-lemezt, amelyen Törökország is fekszik.
A jelentősebb rengések tehát meghatározható területekre koncentrálódnak, de az igazán erős, a Richter-skála szerinti 9-es szintet is meghaladó rengések rendkívül ritkák.
Az Indonézia, Oroszország és Chile közelében található régiókban mérték a történelem során feljegyezett legnagyobb rengéseket.
Természetesen a régmúltban is előfordulhattak kiemelkedően erős földrengések, azonban ezekről nem mindig maradtak fent feljegyzések. A legkorábbi, földrengésekről szóló források némelyike közel háromezer éves.
Az 1956 és 2022 közötti időszakra vonatkozó listán mindössze öt olyan rengés található, amely elérte a Richter-skála szerinti 9-es erősséget. Az ötödiket (9,0-es erősség) az oroszországi Kamcsatka területén mérték 1952. november 4-én. A negyediket (9,1-es erősség) Japán Honsú szigetén mérték, 2011. március 11-én. A harmadikat (9,1-es erősség) az indonéziai Szumátrán tapasztalták, 2004. december 26-án. A második (9,2-es erősség) helyre az 1964. március 28-án regisztrált alaszkai rengés került.
A listát a chilei Bio-Bio területén, 1960. május 22-én mért földrengés vezeti, 9,5-es erősséggel.
Annak ellenére, hogy a földrengések helyét és intenzitását szeizmográf segítségével már képes mérni az emberiség, a tudósok továbbra sem tudják pontosan megjósolni, hogy hol, mikor és milyen erősségű rengés fog bekövetkezni.
A földrengések bekövetkeztének valószínűségét azonban bizonyos esetekben már ki tudják számítani, különösen a törésvonalak mentén.
Híres példa erre az észak-amerikai Cascadia szubdukciós zóna (olyan terület, ahol a földkéreg lemezei egymás alá torlódnak) körüli „nagy földrengés", amely 200-800 évente következik be.
Az egyre pontosabb prognózisok azért is lennének fontosak, mert a felkészülés nagy szerepet játszhat a kockázatok és a károk csökkentésében.