Japánban az átlagfizetések szinte teljesen megegyeznek ma az 1991-es átlagbérekkel. Ezzel a szigetország a leggyengébb teljesítményt nyújtotta a fejlett gazdaságok körében.
Az OECD adatai alapján Japánban az éves átlagbér, vásárlóerő-paritáson, tavaly 41.509 amerikai dollárnak (kb. 14 millió forint) megfelelő összeg volt.
Ez csupán minimális emelkedés az 1991-ben mért, 40.379 dolláros átlagbérhez képest.
A szigetországban tehát ebben az időszakban mindössze 2,8 százalékkal emelkedett az átlagbér. Ezzel szemben az OECD-átlag 32,5 százalékos növekedés volt a három évtizedben. Ez azt jelenti, hogy ma egy átlagos japán dolgozó mindössze a háromnegyedét viszi haza annak, amit a fejlett gazdaságokban dolgozó társai kapnak.
A stagnáló bérek pedig azóta jelentenek komoly kihívást a kormányoknak, mióta az 1990-es évek elején kipukkadt az ingatlan- és részvénypiaci buborék az országban, válságba taszítva Japánt. A válság mellett az erős yen, az alacsony termelékenység, a zsugorodó népesség, valamint egyes politikai intézkedések (például adóemelések) is visszafogták a bérek emelkedését – részben az alacsony infláció miatt.
A szakértők szerint a bérek érezhető emelkedéséhez növekednie kellene a dolgozói termelékenységnek, ám ez az elmúlt 30-40 évben folyamatosan csökkent.
Miközben pedig a jelenlegi miniszterelnök prioritásként kezeli a bérek fokozatos növekedését, a munkavállalói érdekképviseletek is igyekeznek kiharcolni azt. Ebben a hónapban például az ország legnagyobb ernyőszakszervezete
elért egy 3,58 százalékos átlagbér-emelést, amely a legnagyobb növekedés volt 1993 óta.
A béremelések iránti igényt az is fokozza, hogy míg Japánban évtizedek óta defláció (vagy lényegében érzékelhetetlen infláció) volt, most az 1980-as évek óta a legmagasabb az infláció. Ennek következtében pedig már a reálbérek is csökkentek, vagyis valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy a nominálbérek igazodjanak a gazdasági folyamatokhoz.
Forrás: Al Jazeera