Nem minden sír szentimentális emlékmű, habár a maga nemében Meg Shelton sírja is különleges.
A 17. században élt angol cselédlány állítólag boszorkánysággal és megtévesztéssel tett szert nem éppen bizalomgerjesztő hírnevére.
Az ő tetemét őrzi a woodplumptoni sírkő. A lány átka a fáma szerint szarvasmarha kórt, mezőgazdasági kudarcokat eredményezett. Emellett képes volt önmagát különféle állattá változtatni, és számos más gonosz cselekedetet is elkövetett, amiért a lakók a "Fylde-i boszorkány" becenevet ragasztották rá. A nő szörnyű körülmények között lelte halálát: egy hordó csapta iszonyatos erővel a falhoz. Habár Shelton-t megszentelt földbe temették, ami szokatlan egy "boszorkánynak" bélyegzett nő esetében, testét azonban a gonosz életűekhez kapcsolt temetkezési szokásoknak megfelelően fejjel lefelé temették el. A legenda szerint az asszony többször is kimászott a saját sírjából, mire a falusiak fejjel előre egy masszív szikla alá temették őt, és ezután már nem tudott kiszökni.
A franciaországi Père Lachaise világhírű temetőben több fantasztikus síremlék is található, ezek egyike az 1942-ben meghalt Fernand Arbelot, színész és zongorista testét őrzi. A művészről kevés információ maradt fenn, azt mégis sokan tudni vélik, hogy a fej, amelyet az egész alakos bronz szobor fog, a felesége arca, akit az örökkévalóságig szeretett volna nézni. Sírfeliratán ez olvasható: "Ils furent emerveilles du beau voyage qui les mean jusq'au buot de la vie" (magyarul: "Meglepődtek azon a gyönyörű utazáson, amely az életük végéig vezetett."). Arbelot Párizsban halt meg a náci megszállás idején. Az egyik történet szerint megölte a feleségét és öngyilkos lett, de ezt nem erősítették meg.
Az Európa-szerte számos katedrális és birtok falain belül és túl őrzött sírok ősiek, különösek és nyugtalanítóak. A halottak sírjait a "memento mori" hagyománya szerint építették - emlékeztetőül arra, hogy egyszer mindenki meghal. A latin mondás azt jelenti, hogy „emlékezz a halálra", és a középkori kereszténység egyik fontos gondolata volt a halálról. E sírok készítői gyakran szó szerint vették ezt a funkciót, és
a meghalt személyt életnagyságban ábrázolták - ám már holtában.
A bomló holttestet pedig a holttestet idézőszobor alá temették. Ezek a hatalmas síremlékek csak a rendkívül tehetős és befolyásos emberek számára készültek. Például a Winchesterben található két holttest-sír Richard Foxot, illetve Stephen Gardinert ábrázolja. Mindketten Winchester püspökeként szolgáltak a 16. században, és holttestet ábrázoló szoborsírjuk most fokozott védelem alatt, rácsok mögött vannak elhelyezve a presbitériumban.
Az Iowa Cityben található oaklandi temető Fekete Angyal szobra azt a sírkövet őrzi, amelyen ez áll: "Rodina Feldevertova", ami csehül annyit jelent, hogy "a Feldevert család". A sír három személy: Teresa és Nicholas Feldevert, valamint Teresa fiának, Eddie Dolezalnak a földi maradványait őrzi. A mintegy 4 méter magas szobor valóban figyelemreméltó, és meglehetősen ijesztő története van. A Halál Angyalaként is emlegetett szobor állítólag képes megölni azt, aki meg meri érinteni, vagy megcsókolni. A bronzszobor a környéken lakók szerint egyik napról a másikra változott feketévé, de ennek okát csak találgatni lehet. Mindenesetre a Fekete Angyal szobor valóban félelmetes emlékmű.
A szobrot még inkább rémisztővé teszi, hogy a hiedelem szerint azon egy gyilkos asszony átka ül.
Története egészen 1891-ig nyúlik vissza, amikor Teresa Dolezal Feldevert első házasságából született fia elvileg agyhártyagyulladásban lelte halálát, és holtteste az oaklandi temetőbe került. A nő rövidesen ismét férjhez ment, ezúttal Nicholas Feldevert-hez, aki szintén feleségénél korábban halt meg 1911-ben, sírja pedig Eddie Dolezal mellé került. Teresa Feldevert a sír fölé egy angyalszobrot kért, de nem tetszett neki a végeredmény, és nem fizette ki annak készítőjét, aki ezért beperelte őt. A szobor azonban - ha már elkészült -, a kért helyre került. 1924-ben az asszony is meghalt, sírját családtagjai mellé tették. Temetésén állítólag hatalmas vihar dúlt, és egy villámcsapás az angyalszobrot is eltalálta, amitől az teljesen feketévé változott. Az asszonyról pedig az a rosszindulatú pletyka terjedt el, hogy fiát és második férjét is ő ölte meg. Érdekes módon az asszony sírkövére csak a születési évét vésték fel, a halálának dátumát már nem, ami sokak szerint azt jelenti, hogy a lelke az angyalszoborba költözött.
A párizsi Montparnasse temető sírjai és gránit sírkövei között a helyszín komor jellegétől merőben eltérően egy nagyon színes síremlékre bukkanhatunk. A különös sírkő, amelyet Ricardo macskájaként ismernek, körülbelül 1,5 méter magas, és mozaiklapok díszítik. A műemléket Niki de Saint Phalle francia-amerikai szobrász készítette asszisztense, Ricardo Menon számára, aki 1989-ben, 37 évesen halt meg. A macska lábánál lévő sírfeliraton ez áll: "A gyönyörű és nagyon szeretett Ricardo barátunknak, aki túl korán hagyott itt bennünket".
Cikkünk a következő oldalon folytatódik!