Az Egyesült Királyság lakóit idén az elmúlt évtized legsúlyosabb hóvihara fenyegeti - de ez még mindig eltörpül ahhoz az időjárási katasztrófához képest, amit a rekordot döntő "Nagy Fagy" jelentett.
Az 1962-es hóvihar, amelyet teljesen érthető módon "Nagy Fagynak" neveztek el, három hónapig tartott, és alig kevesebb, mint százezer brit életét követelte.
Az utóbbi napok és hetek során számtalan meteorológus figyelmezteti folyamatosan a briteket az előttük álló brutálisan zord időjárásra, ahogy arról is tájékoztatják őket hogyan tudnak felkészülni a kegyetlen tél veszélyeire az elkövető hetekben, mivel országszerte kemény éjszakai fagyok várhatók. A meteorológiai hivatal egyelőre még nem volt hajlandó pontos adatokat közölni arról, hogy előreláthatólag mennyi hó fog esni, és hogy ez melyik régiókat érinti majd a leginkább. Annyi azonban már tény, hogy az országos időjárási hivatal "növekvő kockázatot" jósol a hét további részére.
James Madden, az Exacta Weather előrejelzője szerint a havazás kockázata nagyobb, mint 2010 óta bármikor, és azt jósolja, hogy a hideg időjárás "hosszabb ideig kitart". "A havazás veszélye mellett kemény éjszakai fagyok is várhatók, és az ország leghidegebb részein akár -15 Celsius-fokig is lehűlhet a levegő a következő hetekben.
Ez az időjárási kihívás azonban szinte semmiség lesz az 1962-es és 1963-as borzalomhoz képest - amikor szinte szünet nélkül három hónapig tartott a hóvihar, és ennek következtében a bejelentett adatok szerint 90.000 lakos vesztette életét. A hőmérséklet azon a télen -22 Celsius-fokig süllyedt; nem közlekedtek (mert egész egyszerűen nem voltak képesek rá) a repülőgépek, a vonatok, a teherautók és a kocsik sem.
Iskolákat zártak be, és az emberek saját otthonaikban rekedtek, mivel a folyók, tavak, sőt még a tenger is befagyott.
A madarak holtan hullottak a jeges égből, és a föld túl kemény volt ahhoz, hogy bárkit el lehessen temetni benne.
Ez természetesen drasztikus kárt tett a mezőgazdaságban is, a földművelés lehetetlenné vált, így a termékek árai az egekbe szöktek, majd bizonyos áruk beszerezhetetlenné váltak. Mivel nem volt központi fűtés és korlátozott volt a szilárd tüzelőanyag-szállítás, a lakosok fagyos házaikban dideregtek.
Mindezek mellett 1962. december 3. és 7. között Londont azóta sem tapasztalt sűrű szmog burkolta be. A látótávolság az utakon 30 métertől a nulláig terjedt. A Gatwick és a londoni repülőtéren (Heathrow) a repülőgépeket leállították.
Egy gőzmozdony tűzoltója meghalt, amikor a mélybe zuhant egy viaduktról, Arthur Curtis buszkísérőt pedig a saját autóbusza ütötte el.
Pár nap alatt több száz ember halt meg. Londont 1952-ben érte a legsúlyosabb szmog, ami mintegy négyezer emberéletet követelt.
Aztán amint ez a hó eltűnt, Oroszország felől sarkvidéki vihar söpört végig Európán, sűrű hó borította be a kontinenst, és vágta el a városokat és falvakat. Az első hófúvások Boxing Day (december 26.) napján érkeztek. A kenti Herne-öbölben a tenger annyira befagyott, hogy egy teljes kilométert lehetett a jégen sétálni, sőt maga a Temze is befagyott! Az otthonok vízellátás nélkül maradtak, mert a vízvezetékek is megfagytak, a szemétszállítás ellehetetlenülése miatt a sok szemét halmokban állt az utcákon. A "Nagy Fagy" elhúzódásával a telefonvonalakat is lekapcsolták, és otthonok ezreit sújtotta az áramkimaradás.
Miközben rengeteg sportmérkőzést le kellett fújni, mert a pályák több méteres hó alatt feküdtek, az emberek új hobbikat találtak. A Temzén rendezték meg a világ első jég autóversenyét, és a vízisíelés helyett az embereket autóval vontatták át a jégen.
A nagy fagyot egy anticiklon okozta, amely Skandinávia felett lebegett, és a sarkvidékről és Oroszországból hideg levegőt vonzott Nagy-Britanniába. Egy Izland közelében lévő magasnyomású terület miatt az Atlanti-óceán felől érkező enyhébb és nedvesebb levegő nem tudta elérni Nagy-Britanniát, így a hó nem tudott felolvadni.
Végül március 6-án beindult az olvadás, és az emberek hónapok óta először arra ébedhettek fel, hogy eltűnt a hó.