A hatalmas óceánjárókkal megszervezett luxusutazások a turizmus egyik legnépszerűbb és legjövedelmezőbb ágát képviselik. A koronavírus-járvány után újra óriási a kereslet ezekre az utakra. Az iparág idén 30 milliárd dolláros bevételt érhet el globálisan, míg a Statista közzétette előrejelzés szerint az óceánjárós utazások 2028-ban már közel 37 milliárd dollárt termelnek.
Ám a hatalmas óceánjárókat, utasaikat és személyzetüket óriási, és egyre növekvő veszély fenyegeti a hirtelen bekövetkező földindulások következtében.
Ezek olyan történések, amelyek a hajók útvonalaihoz közeli tengerpartokon következnek be. Azokról az előre nem jelezhető természeti eseményekről van szó, amikor bizonytalan stabilitású, gigantikus sziklaképződmények, vagy egész partszakaszok, illetve óriási gleccserek omlanak a tengerbe.
Ezeknek a földomlásoknak a következménye óriási, igen veszélyes cunami, mely elpusztíthatja a közelben haladó hajókat.
Ezt a veszélyforrást az iparágnak igen komolyan kell venni, mert
ha megtörténik egy ilyen jellegű földomlás, akkor a hajóknak legfeljebb néhány percük van arra, hogy felkészüljenek az óceánjárót eltaláló óriáshullámra
– hívják fel a figyelmet a tengeri szökőárak kutatásával foglalkozó tudósok.
A témával foglalkozó kutatók közül Bretwood Higman földrajztudós azt mondta a The Atlantic-nak, hogy
a földomlások kiváltotta cunamik járványára kell számítani.
Higman szerint szerte a világon több tucat olyan tengerparti képződmény van, több millió köbméter sziklát magában foglalva, melyek szinte bármikor egy öböl vagy fjord vizébe zuhanhatnak, halálos veszélynek kitéve a hajókat.
A világon különösen Alaszka, Grönland, Chile, Norvégia és Új-Zéland partjai jelentenek potenciálisan veszélyt a hajókra ebből az okból. Nem pusztán sziklaképződmények, hanem óriási jégtömeget magukban foglaló gleccserek is a tengerbe zuhanhatnak, a klímaváltozás miatt drasztikusan megnőtt az ilyen események esélye.
2015-ben 76 millió köbméter szikla omlott a vízbe Alaszkában, a Taan-fjordban, az állam közigazgatási területének déli határánál. A becsapódásnak ugyan nem volt szemtanúja, de
a fjordból közel 200 méteres hullám indult el az Icy Bay-nek hívott torkolat irányába, mely az óceánba vezet.
Bretwood Higman egy évvel később a helyszínen gyűjtött adatokat az óriási szökőár hatásairól, és megállapította, hogy ha a földomlás idején is tartózkodott volna sétahajó az Icy Bay vizén – ahogy helyszíni munkája során igen –, az valószínűleg megsemmisült volna.
A szökőárkutató tudósoknak nincs könnyű dolguk, mert a földindulás miatti pusztító árhullámokat nem tudják előre jelezni. Ennek ellenére a veszélyre felkészítést kell kapniuk a hajókat üzemeltető társaságoknak és a kapitányoknak. Ezért a kutatók még júniusban konferencián adják át az általuk megfogalmazott ajánlásokat arról, mit tehetnek a hajók, ha földomlás elindította árhullámmal sújtott partszakaszon tartózkodnak. Úgy vélik, javaslataikat több száz óceánjárón hasznosíthatják, akár életeket is mentve azokkal a földomlások és gleccsercsúszások szempontjából leginkább veszélyes partszakaszokon.