Gyerekkortól a nyugdíjig: most kifejezetten jól jár, aki odafigyel az öngondoskodásra

A magyar családok anyagi biztonságának elősegítésében, valamint az öngondoskodás, a rendszeres nyugdíjcélú megtakarítások támogatásában nemzetközi összehasonlításban is példaértékű a magyar állami szerepvállalás, konkrét, meghatározott összegű pénzügyi segítségnyújtással is. Különböző élethelyzetekre kaphatók juttatások, támogatások már a nyugdíjas évek előtt a magyarok nagy csoportjai számára. Ugyanakkor a nyugdíjas életszakaszra való felkészülés segítése mindennek egyik, túlzás nélkül látványos területe. Az öngondoskodás pedig pénzügyileg is hálás dolog: már a nyugdíjas évek előtt komoly pénzeket kap az, aki időben cselekszik saját érdekében.

Jelentős a hazai állami támogatások szerepe a családok életében. Ezek nem pusztán konkrét, egy-egy élethelyzethez biztosított pénzügyi segítséget takarnak, hanem előmozdítják az öngondoskodást is, még ha ez nem is nyilvánvaló elsőre.

Például a CSOK egyes fajtái, a babakötvényre biztosított magas kamatok, a nagyszülői GYED, a 25 év alattiak SZJA-mentessége, vagy az otthonok energetikai korszerűsítésére adott források: ezek mind konkrét pénzügyi forrásokat jelentenek – százezreket, milliókat forintban –, melyek egy része konkrét támogatás, másik része rendkívül kedvezményes hitel, vagy például adóbefizetések után járó visszatérítés.

Rengeteg pénzzel, számos formában támogatja a magyar családokat az állam (illusztráció)
Fotó: Shutterstock

Az egyes élethelyzetekben megjelenő támogatási lehetőségek ösztönzőleg hatnak arra, hogy sokan döntsenek a rendszeres megtakarítás, a magukról és családjukról való gondoskodás mellett, ha ahhoz pénzbeli segítséget is kapnak.

Olyannyira, hogy a nyár végi értékelések szerint a magyarok a közelmúltban a megtakarítás irányába fordultak, a jövőre való anyagi felkészülés felé, és az elmúlt évek, valamint 2024 jelentős reálbér-növekedését kisebb arányban fordítják fogyasztásra, mint az várható volt.

Komoly összegeket adhat az állam a magyar családoknak

A KSH adatsorai szerint csak a közvetlen családtámogatási kiadásokra több mint 854 milliárd forintot költött az állam 2023-ban, ebben az összegben nincsen benne az a plusz pénz, mely adóvisszatérítés, adókedvezmények formájában, vagy kamattámogatások révén, esetleg energetikai korszerűsítésekre adott támogatásként került a lakossághoz. Bár az állam által kezdeményezett programok és azok részletező kondíciói időnként változnak, a magyar családok minden élethelyzetben találhatnak számukra elérhető ösztönzőket, segítséget ahhoz, hogy valóra váltsák például otthonteremtési, családalapítási terveiket.

Például a gyereket tervező családok részére legfeljebb 11 millió forintig folyósítható szabad felhasználású, kamatmenetes kölcsön. Azok a gyermekes családok, akik kistelepülésen képzelik el életüket, akár 5 millió forint adóvisszatérítési támogatást is igényelhetnek az ingatlanok áfatartalmából. A megújult CSOK-konstrukcióval 2 meglévő vagy vállalt gyerek esetén 10 millió, 3 gyereknél már 15 millió forint támogatásra számíthatnak a családok. Később, a született gyermekek számától függően akár milliókkal is csökkenthető a fennálló jelzáloghitel tartozásának nagysága.

Majd ott a következő pénzügyi segítség: az egyik legutóbbi, közel 300 ezer fiatalt érintő intézkedés a 25 év alattiak SZJA-mentességére vonatkozóan. A pályájukat a munka világában megkezdőknek ez átlagosan 23 százalékos többletet jelentett jövedelmükben, 2022-ben akár 781 ezer forinthoz is juthattak ezen a módon.

Képünk illusztráció
Fotó: Unsplash

Az elérhető támogatások, kedvezményes kölcsönösszegek jelentősége túlmutat azon, hogy milyen konkrét élethelyzetekhez kapcsolódnak. Hiszen nem csak az aktuális életszakasz céljait lehet könnyebben elérni azok segítségével, hanem egyrészt bővítik a pénzügyi mozgásterét a nyugdíjas éveknek, másrészt rutinná is teszik azt, hogy érdemes keresni és kihasználni az állam által adott pénzügyi segítséget. 

Ez utóbbinál évtizedek távlatában ugyancsak milliókról lehet beszélni. 

Nagyon megéri gondoskodni a nyugdíjas évekről

Az öngondoskodás fogalma sokaknak a nyugdíjas évekre való előrelátást, takarékosságot jelenti, és mivel általában az élet utolsó nagy szakaszaként képzeljük el életutunkon, ez nem csoda – bár mint az imént láttuk, az öngondoskodás fogalma alá a támogatási formákkal való bölcs és tudatos élés is beletartozhat még a nyugdíjas évek előtt. 

A magyarok nyugdíjas évekre való öngondoskodási hajlandóságáról időnként borús jelentések jelennek meg, pedig a helyzet egyáltalán nem olyan rossz – a 18-65 év közöttiek jelentős része inkább néhány évtized múlva várható helyzetéről nyilatkozik kevésbé derűlátón. Ám a Generalinak készített, tavaly szeptemberben publikált, az NRC Netpanelen elvégzett kutatás adataiból kiderül, hogy az aktív korúak (18-65 évesek) mind a négy alkorosztályi csoportjában (18-29 éves, 30-39 éves, 40-49 éves, 50-65 éves) 30 százalék fölött van, akik szerint már pályakezdőként (átlagban 35 százalék gondolja így), illetve már a 30-as években el kell kezdeni nyugdíjra félretenni (átlagban 37 százalék). Az adatok alapján összefüggés figyelhető meg az életkor és aközött, hogy a válaszadó szerint életkorban érdemes elkezdeni félretenni a nyugdíjra. 

Ez azt jelenti, hogy a 18-65 év közöttiek között, mind a négy alkorosztályi csoportban többségben vannak azok, akik szerint pályakezdőként, vagy a 30-as években járva kell az előtakarékoskodást megkezdeni (összesen több mint 70 százalék gondolja ezt a négy alcsoportban).

Ráadásul ebből a kutatásból az is kiderült, hogy azok között, akik szerint „sokkal” illetve „valamivel rosszabbul fognak élni” néhány évtized múlva a nyugdíjasok, igen sokan vannak azok (60 százalék), akik a nyugdíjmegtakarítás szempontjából jelentős, 20.000 és 50.000 forint közötti félretehető havi jövedelemmel rendelkeznek (alább visszatérünk rá, hogy havi 50 ezer forint félretett jövedelem már majdnem elegendő ahhoz, hogy a nyugdíj-előtakarékosságot választó személy a maximális, évi 130.000 forint SZJA-jóváírást kaphassa).

Van tudatosság a magyarokban a nyugdíjas évekre gondolva az öngondoskodás fontosságáról (illusztráció)
Fotó: Shutterstock

Van tehát tudatosság és késztetés a magyarokban az öngondoskodásra, a nyugdíjcélú megtakarításokra. Ezt az az aktualitás is mutatja, hogy idén a korábban vártakhoz képest némileg később indult meg a kiskereskedelmi forgalom bővülése. Ennek részben a kifejezetten magas lakossági megtakarítási hajlandóság az oka. Ennek tükrében érdekes, hogy egyelőre még mindig kevesen gondolnak befektetésként a némileg félt jövőjük, a nyugdíjas éveik anyagi biztonságáért tett erőfeszítésekre, nyugdíjcélú megtakarításokra – pedig az állam a nyugdíjas évekre, mint különleges élethelyzetre való felkészüléshez is jelentős pénzügyi segítséget nyújt.

A három nagy nyugdíjcélú előtakarékossági forma közül a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) lényegében egy speciális értékpapírszámlát takar. Sokaknak van megtakarításuk a második formában: önkéntes nyugdíjpénztárban gyűjtik pénzüket. Ezek mellett egyre többen ismerik és keresik a harmadik formát, a nyugdíjbiztosításokat is. Ezek lényegében speciális formájú életbiztosítások, két változatuk érhető el, de mindegyik esetében a hangsúlyos: komoly támogatások segítik az öngondoskodásnak ezt a formáját is, illetve tíz év után az elért hozamok adómentességet élveznek.

Ez is módja a megtakarításnak, de ennél sokkal eredményesebb formái vannak a nyugdíjcélú öngondoskodásnak (illusztráció)
Fotó: 123rf

A nyugdíjcélú takarékosságnál, öngondoskodásnál az állami szerepvállalás pénzügyi ereje, az öngondoskodás segítésében ellátott funkciója még inkább hosszabb távon látható. A nyugdíjcélú megtakarítások után kapható adójóváírás jelentős, a nyugdíjra gyűjtés évtizedei alatt gyarapodó, tekintélyes összeget jelenthet. Ezeket az évente megtakarított összegeket – immár a nyugdíjas élethelyzetre készülve – szintén az öngondoskodásra lehet fordítani. 

Erre példaként említhető, hogy a nyugdíj biztosításunkba tett befizetések után, mind a rendszeres, mind az eseti díjak után az államnál 20 százalékos adójóváírás igényelhető. A szó hagyományos értelmében ez az évente legfeljebb 130.000 forint nem támogatás, hiszen az állam nem „adja”, hanem jóváírja a már befizetett SZJA-nkból az összeget, de mégis évi akár 130.000 forint támogatást jelenthet nyugdíjcélra félretett pénzünknél. Ezt a feltételrendszert lehet és érdemes is úgy tekinteni, hogy az egyébként év közben tett befizetéseinken felül minden évben akár 130.000 forintot pénzünkből az állam ugyanerre a célra visszaad adónkból, ezzel segítve nyugdíjas élethelyzetünkre való felkészülést. Azt nem a saját jövedelmünkből kell még kivennünk. 

A nyugdíjbiztosítás kifizetése a szerződéskor érvényes nyugdíjkorhatár elérésekor esedékes (azaz független attól, ha közben emelkedik a korhatár). Ezért például az a takarékoskodó fiatalember, aki 30 éves korában kezd gyűjteni nyugdíjas éveire, a nyugdíjbiztosításában gyarapodó pénz mellett nyugdíjba vonulásáig összesen több mint 4,5 millió forint támogatást kap az államtól, feltéve, ha minden évben eléri a maximális adójóváírást (a maximális jóváírás eléréséhez ehhez évi 650.000 forint befizetést kell teljesíteni nyugdíjcélú megtakarításába). Még konkrétabban: az állam ennél a példánál 4,5 millió forinttal segíti öngondoskodásának évei alatt azt, aki a szándékon túl ténylegesen is ezt az öngondoskodási formát választja.

Ez az állami segítségnyújtás mértéke, ami folyamatos pénzügyi mankót nyújt az évtizedeken át tartó megtakarításhoz. Egy körültekintően kiválasztott nyugdíjbiztosítási termékkel 35 éven át tartó megtakarítással, havi 35.000 forintot félretéve, mintegy 60 millió forinthoz juthat nyugdíjba vonuláskor az említett fiatal férfi (ebben a példában ez az összeg évi 5 százalékos díjnöveléssel és 5 százalékos feltételezett hozammal érhető el, tartalmazva a befizetésekhez kapcsolódó, a nyugdíjbiztosításba kerülő adójóváírás összegét is).

Jelentős pénzügyi segítség érhető el a nyugdíjcélú megtakarításokhoz is (illusztráció)
Fotó: Unsplash

A háromféle nyugdíjcélú, öngondoskodást jelentő megtakarítási forma sok tekintetben hasonló egymáshoz, de vannak különbségek azok között, melyekről önállóan is lehet tájékozódni, de nagy, a piacon jelentős szereplőnek számító pénzügyi szolgáltatóknál is lehet érdeklődni a három öngondoskodási forma előnyeiről. Ahogy arról is, kinek melyik megtakarítási formát érdemes választania jelenlegi élethelyzetében – készülve egy jövőbeni élethelyzetre, a lehető legjobban kihasználva az elérhető állami pénzügyi támogatásokat hozzá. 

Sok ezek közül a statisztikák szerint szinte „sláger” lett a magyarok körében, sikeresen megtalálva és segítve az állami szándék szerinti célcsoportot. A magyarok öngondoskodási tudatosságának erősödése mellett azonban így is viszonylag alacsony a nyugdíjas évek jelentette élethelyzetre rendszeres pénzügyi megtakarítással készülők aránya. Pedig az állam – mint láttuk – ehhez is ad pénzügyi támogatást. Összességében milliókról van szó ezekben az esetekben, de az már egyéni felelősséget jelent, hogy ezekhez folyamatában hozzájussunk, élve a lehetőségekkel.