Gyulai József

Az emberiség útja a nanovilág felé

VI. A nanotudomány gondjai

Most néhány gondot - sokszor személyes véleményt - szeretnék az olvasóval megosztani. A nanotechnológia ambíciója, hogy ellesse az élővilág "trükkjeit", például a növényi élet direkt napenergiára alapozott működését ("Nap-élet"), és ezzel új szerkezeteket állítson elő, izgalmas és mindenképpen kutatásra érdemes kérdés. Hogy a DNS képes nemcsak fehérjéket rendezni, hanem például fématomokat is befoglalni a spiráljába, azt mára öt rézatomra bebizonyították. Az Argonne National Laboratories közölte, hogy funkcionalizált fehérjék aranyatomokat képesek szabályosan elrendezni.

A gondokat másutt látom. Az emberiséget a fosszilis anyagok okozta energiabőség elkényeztette egy sok nagyságrenddel nagyobb termelékenységgel, mint amit a Nap-élet tenne lehetővé. Tehát a civilizáció eszközeit nem "növesztjük", hanem "termeljük". A termelés lényege, hogy - a minőségi követelmények határain belül - azonos ("klónszerű") termékeket állítunk elő, nagy tömegben, gyárakban.

Az élővilág fejlődése ezzel szemben néhány sarkalatosan más ponton nyugszik. Az evolúciós fejlődés lényege az önreprodukció, és ha egy-egy kis hiba (mutáció) csúszik be, az új minőséget annak tartós, örökített fennmaradása teszteli. Ha a mai ipar minőségellenőrzésének, a Total Quality Managementnek a követelményeivel akarom ezt összevetni, nagy gondokat érzékelek. A mai ipar megbízhatósági követelményei óriásiak, az élővilág sokkal több hibával fejlődik. Gondoljunk pl. egy repülőgép elektronikájára - úgy, hogy éppen benne ülünk. A kiemelkedő minőségű (pl. katonai) áramköröknél legfeljebb minden 1010 elvégzett művelet esetén lehet egyetlen tévesztést tudomásul venni, de még ez sem jelent katasztrófát: a mai gyors számítógépek - a kormány tényleges elfordítására kiadandó parancsot megelőzően - akár sok százszor újra ellenőrizhetik a gyanús eredményt. Ezt a megbízhatóságot az élővilág aligha tudja produkálni.