Egy nanotechnológiai "termék" tesztje a természetes kiválogatódás gyorsított változatát igényelné. Azaz nem fogadható el, hogy arról a generációk sora ("vevői elégedettség"?) döntsön. Erre vonatkozó megoldásról nincs tudomásom.
Fontos az is - mint minden nagy eredménynél -, hogy az alkalmazást megelőzze a gondos hatásvizsgálat - már amikor erről szó lehet. De látjuk, hogy ezt sosem tette meg az emberiség. Így folyamatában kell a hatásokról meggyőződni.
Vajon időben vagyunk-e a mikroelektronika utáni felkészülésre? Erre egy nagy kérdőjel: jelen lehettem a Cornell Egyetem Submicron Facility laborjában egy szakmai diszkusszión, amely az akkor elkészült első 100 nm-es tranzisztorok "kihozatalának" feljavítását célozta. A dátum, figyeljünk: 1986 nyara. A 100 nm-es tranzisztor, tömegtermékként, csak 2001-ben jelent meg - akkor is csak az élvonalbeli gyárakból. Azaz tizenöt év kellett. Nos, a 2018. utáni "valaminek" tehát már itt kellene lennie, legalábbis laborszinten. Nagy optimizmus kell ahhoz, hogy azt gondoljuk, az itt elmondott sci-fik bármelyike olyan állapotban van, mint a 10 nm-es tranzisztor volt 1986-ban.