Gyulai József

Az emberiség útja a nanovilág felé

Így fejlődött ki a pásztázó elektronmikroszkóp (Ruska, Nobel-díj, 1986) és a pásztázó alagútmikroszkóp (Binnig, Rohrer, Nobel-díj, 1986). A pásztázó alagútmikroszkóphoz évtizedek műszaki fejlesztése és egy nagy ötlet kellett: felismerni, hogy az ún. piezokerámiák zsugorodása-tágulása a ráadott elektromos feszültség függvényében reprodukálható és atomi méretű alakváltozást eredményez, azaz atomi méretű pásztázást tesz lehetővé. Ezt követően azután "elszabadultak" az ötletek és mára már vásárolható pásztázó atomerő-mikroszkóp, pásztázó optikai mikroszkóp sok-sok változatban, pásztázó mágneses mikroszkóp, pásztázó (elektromos) kapacitás-mikroszkóp, amelyekkel vizsgálható a nanovilág.

Animáció: Az alagútmikroszkóp elve (mpg, 13.9 MB!)

Mindez nem teljesen idegen a mindennapi élettől sem. A korábbi lemezjátszóink "pick-up"-ja már valami ilyesmit csinált, de a számítógép rögzített mágneses adatainak kiolvasója, és különösképpen a CD-olvasók miniatűr lézere is nagyon hasonló elvet valósít meg.

Ami még izgalmasabbá tette mindezt, az az, hogy egyik-másik módszerrel akár egyes felszíni atomokat meg lehet fogni, máshová tenni, vagy éppen a kívánt helyre "odalökdösni". A pásztázó szondás eljárások ezzel a nanotechnológia laboratóriumi méretű kísérleteinek alapeszközeivé váltak.