Mindennek a veszélyét azonban redundáns szervezéssel, többszörözéssel nagyrészt ki lehet küszöbölni. Persze a költségek hatványozottan nőnek - példaként vessük össze egy repülőgép elektronikájának megbízhatóságát egy pár centes órachipével.
A mikroelektronika többszörösen is húzóerővé vált. Egyfelől a komputerizáció, azaz az információ feldolgozása terén. Ám mindez információ-ellátás nélkül zsákutca: kell, ahová visszacsatoljuk a feldolgozott információt. Új kihívást jelent tehát az érzékelők és beavatkozók forradalma. Az első az információ forrása, a második a szabályozás eszköze.
Az érzékelők "funkcionális anyagok". Lehetnek egyszerűek: fizikai (mágneses, elektromos, alakmemóriával rendelkező stb.) vagy kémiai (hőre, nedvességre, savasságra, környezetszennyező anyagokra stb. változó tulajdonságú) anyagok. De lehetnek komplex technológiával kialakított eszközök is (pl. félvezető érzékelő, lézer stb.), sőt akár biológiai rendszerek is. Ezek a funkcionális anyagok vezetnek el az érzékelők és beavatkozó elemek "forradalmához". Ez a "forradalom" segíthet abban, hogy az emberiség teljes termelését - a termelés-fogyasztás teljes reciklizálásával együtt - kézben lehessen tartani. A nanotechnológia által kifejlesztendő elemek, eszközök jelentős elemei lesznek ennek a fejlődésnek.