Kislexikon

 

Agykéreg (neocortex):
A szürkeállomány emberben 1,5-4,5 mm vastag rétege, amely az agyféltekék falát alkotja. Emlősöknél - kiváltképp az embernél - nagyon fejlett, az agykérget alkotó idegsejtek nagysága és sűrűsége alapján több (általában 6) rétegre különíthető.

Allél:
Két vagy több különböző gén, melyek egy adott kromoszómán ugyanazt a pozíciót képesek elfoglalni.

Asszociációs kéreg:
Különböző érzékszervi modalitások együttes, komplex feldolgozásáért felelős agykérgi területek összessége.

Axon:
Az idegsejtek azon nyúlványa, amelyen az ingerület egy (preszinaptikus) idegsejttől a többi (posztszinaptikus) idegsejtre (ritkábban egy, jellemzőbb módon több száz vagy akár több ezer idegsejtre) tevődik át. Az axonok (idegvégződések) rendszerint gazdagon elágazóak, és a szinapszisok kialakításában vesznek részt.

Broca, Pierre P. (1824-1880)
Francia sebész, neurológus és antropológus. A róla elnevezett motoros beszédközpont leírója.

Dendritek:
Az idegsejtek faág-szerűen elágazó nyúlványai, melyek fogadják az idegvégződések (axonok) felől érkező jeleket, a szinapszis posztszinaptikus alkotói, az öszegyűjtött jeleket folyamatosan integrálják, és az idegsejt sejttestje (szómája) felé továbbítják.

Egypetéjű iker:
Egyetlen megtermékenyült petéből az intrauterin élet korai fázisában két, független fejlődésre képes sejtcsoport válik szét, melyekből külön-külön egy-egy embrió (az ikerpár) fejlődik ki, akik azonos neműek, és genetikai állományuk azonos.

Elsődleges szenzoros kéreg:
Az érzékszervek "vetülésének" első állomásai az agyféltekéken (elsődleges látó, halló, testérző stb.) területek.

Epilepszia:
Krónikus idegrendszeri betegség, melynek hátterében az agy egyes területeinek kontrollálatlan izgalmi túlsúlya áll.

fMRI:
A funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (vizsgálat) rövidítése.

Gén:
Az öröklődés funkcionális egységei, melyek specifikus helyet foglalnak el a kromoszómákban, és képesek önmagukat pontosan reprodukálni a sejtek osztódása során, illetve képesek enzimek vagy más fehérjék képződését irányítani.

Genom:
Az egyik szülőtől származó gének (kromoszómák) teljes készlete.

Gliasejt:
Az idegsejtek zavartalan működését biztosító, nem az idegingerület átadására specializálódótt sejtek az idegrendszerben.

Glutamát:
A glutaminsav sója, serkentő neurotranszmitter.

Hippokampusz:
A halántéki lebeny antero-medialis részében elhelyezkedő tekervény, ősi kéregterület, amely a limbikus rendszer részét képezi.

Kérgestest (corpus callosum):
Az idegrostok (axonok) emberben meglehetősen tekintélyes, mintegy 200 millió rostot tartalmazó kötege, amely a két féltekét összeköti.

Kérgi területek:
Anatómiai felosztás szerint az agyféltekéken megkülönböztetett részek (homloklebeny, fali lebeny, nyakszirti lebeny, halántéklebeny, limbikus kéreg), melyek különböző funkciójú területeket foglalnak magukba. A kérgi területek részletes topográfiáját Brodmann írta le, elsősorban azok mikroszkópos szerkezetkülönbségei alapján.

Kisagy (cerebellum):
A központi idegrendszer ősi struktúrája, amely többek között a motoros működések kontrolljáért felelős. A kisagy viszonylag kevés (hét) sejttípusból épül fel, melyek funkcionális egységekbe (modulokba) rendezetten fordulnak elő.

Kritikus periódus:
Az idegrendszer fejlődésének az a szakasza, amikor a környezeti ingerek hatására az egyes funkciók hátterében álló rendszerek (látó, halló, testérző, mozgató stb.) optimális formában képesek kialakulni.

Kromoszóma:
A sejtek osztódásakor a sejtmagban megfigyelhető, pálcika alakú képletek, melyek a géneket hordozzák. Az egészséges embernek 46 kromoszómája van.

Látómező:
A látott világnak, környezetnek az a része, amelyet akkor látunk, ha mindkét nyitott szemünkkel egyenesen előrefelé tekintünk. A látómezőnek van tehát olyan része, amelyet mindkét szemünkkel látunk (binokuláris zóna), illetve olyan része, amelyet csak a bal, illetve csak a jobb szemünkkel látunk (monokuláris zóna), mert az orrunk egy része "eltakarja" az egyik, illetve másik szemünk elől.

MEEG:
A mágneses elektro-enkefalográf(ia) rövidítése.

Limbikus rendszer:
Az érzelmi viselkedésért felelős ősi, az agykéreghez (neocortex) viszonyítva egyszerűbb szerkezeti felépítésű struktúrák együttese, amely magába foglalja a hippokampuszt, a szeptumot, az amygdalát, a szaglógumót stb.

Modul:
Az idegendszer ismétlődő, hasonló szerkezeti elven felépülő egységei, melyek 10-50 ezer idegsejtet tartalmaznak.

Morfogenetikus:
Az alakot kialakító.

Mutáció:
Valamely tulajdonság, sajátság hirtelen megváltozása az élő szervezetben, melynek hátterében a kromoszomális DNS molekulában, a bázispárok szekvenciájában bekövetkező változás(ok) áll(nak).

Neuroblaszt:
Embrionális idegsejt.

Neurotranszmitter:
Idegingerületet az egyik idegsejtről a másikra átvivő, közvetítő anyag.

Nyitott genetikai program:
A környezeti hatásokra érzékeny, változásokra és alkalmazkodásra, adaptációra képes fejlődési folyamatok jellemzője.

Okulár dominancia oszlop:
Azok a moduláris kérgi struktúrák a látókéregben, amely dominánsan az egyik vagy a másik szem felől érkező fényingerekre reagálnak.

Orientációs oszlopok:
Azok a moduláris kérgi struktúrák a látókéregben, melyek a retinára vetülő fényfolt elforgatására különböző mértékben reagálnak. (Egy ilyen oszlop mindig csak egy adott irányú fényfolt hatására kerül maximális ingerületi állapotba.)

Őssejt:
Differenciálatlan, többfajta sejt kialakulásának lehetőségét hordozó sejtek, melyek az érett, felnőtt idegrendszerben elsősorban az agykamrák falában, a kamrafelszínhez közeli ún. szubventrikuláris zónában találhatók.

PET:
A pozitron emisszós tomográf(ia) rövidítése.

Plaszticitás:
Változékonyságra való képesség a központi idegrendszerben. Lehetnek különböző formái, mint például a szinaptikus plaszticitás (szinaptikus kapcsolatok változása, kialakulása, illetve megszünése), vagy például a fejlődési plaszticitás (a fiatal, fejlődő idegrendszer nagyfokú formálhatósága, alakíthatósága az egyed születése után).

Pluripotens:
Több irányú fejlődés (differenciálódás) lehetőségét magában hordozó.

Posztnatalis:
Születés utáni.

Receptorok:
Olyan speciális szerkezetű molekulák, melyek felismernek más molekulákat (vagy azok részleteit). Az idegsejtek sejtmembránjához kötve igen nagy számban fordulnak elő a legkülönfélébb receptorok.

Recesszív:
A genetikában egy tulajdonság háttérbe szorulása azáltal, hogy a génpár (allél) domináns tagja jut érvényre.

Retina:
A szem ideghártyája, amely a fény, és általában a külvilág vizuális ingereit fogadja, elsődlegesen "feldolgozza", valamint továbbítja magasabb látóközpontok felé.

Sejttest (szóma):
Az idegsejt teste, amely magába foglalja a sejtmagot, citoplazmát, mitokondriumokat és a többi sejtorganellumot.

Szomatikus:
Testi

Stabilizáció:
Az idegrendszer fejlődésének az a szakasza, melynek során a működő, funkcionálisan "igazolt" idegsejt-kapcsolatok (szinapszisok) megmaradnak, illetve "megerősődnek", ezzel egyidejűleg a feleslegesek megszűnnek és eltűnnek.

Sulcus:
Az agykérgen megfigyelhető, az agytekervények közötti benyomatok.

Szinapszis:
Charles Sherrington Nobel-díjas angol fiziológus által 1896-ban alkotott görög eredetű elnevezés az idegsejtek funkcionális sejtmembrán kapcsolatának jelölésére. Az "üzenetet" küldő sejt a preszinaptikus, az azt fogadó a posztszinaptikus elem. A szinapszis a kémiai idegingerület-átvitel helye (emellett létezik nem szinaptikus kommunikáció is idegsejtek között; lásd Vizi E. Szilveszter előadásának kislexikonát). Az idegingerületet átvivő anyagok a neurotranszmitterek, melyek alapvetően két nagy csoportra oszthatók, nevezetesen serkentőkre és gátlókra, melyek a posztszinaptikus idegsejt membránját első közelítésben depolarizálják, illetve hiperpolarizálják. A serkentő és gátló szinapszisok elektronmikroszkópos szerkezete különböző. Az I-es típusnak a szinaptikus vezikulái - a neurotranszmittereket tartalmazó kis, membránnal határolt "egységcsomagok" - kerekek, a szinaptikus rés tágabb, aktív zónájuk nagyobb, leggyakoribb neurotanszmitterük a glutamát. A II-es típusnak a vezikulái laposak vagy pleomorfak, kisebb méretűek, a szinaptikus rés keskenyebb, aktív zónájuk kisebb, leggyakoribb neurotranszmitterük a gamma-) aminovajsav (GABA).

Szürkeállomány:
A zömében idegsejteket tartalmazó terület az agykéregben, amely a kéreg metszlapján szürkésfehér színű, szemben a fehérállománnyal, ami zömében idegrostokat tartalmaz, és világosabb színű.

Talamusz:
Az agy hátsó részében, a kéreg alatt elhelyezkedő szürkeállomány, több jól megkülönböztethető funkciót ellátó magot és magcsoportot foglal magába, melyeken keresztül a kéregből kilépő, illetve a kéreg fele haladó idegpályák átkapcsolódnak ("relay" funkció). Fontosabbak: a talamikus látómag (corpus geniculatum laterale), a talamikus hallómag (corpus geniculatum mediale), testérző (ventral posterior magcsoport) stb.

Wernicke, Karl (1848-1905)
Német neurológus. A róla elnevezett "érző" beszédközpont leírója.

Zárt genetikai program:
A gének által szigorúan megszabott, környezeti hatásokra érzéketlen, vagy csak kismértékű alkalmazkodásra, változásra képes fejlődési folyamatok jellemzője.

gamma-amino-vajsav (GABA):
Gátló neurotranszmitter.