Hunyady György

A nemzetek jelleme és a nemzeti sztereotípiák

IV. Jellemezhető-e a nemzet?

28. ábra

Ennek a nemzet-szkeptikus pozíciónak több tudomány közös határvidékén tűnnek fel és szólalnak meg képviselői, érvelésükben pszichológiai elemek is fellelhetők. Meghökkentőnek szánt és metszően éles mondandójuk jól illik az utóbbi évek posztmodern szellemi áramába, melynek általános munkamódszere a triviális közfelfogást megcsúfoló ízekre szedés, a dekonstrukció. Durván leegyszerűsítve a nemzetkritika négy - egyébként nem igazán összhangzó, nem jól illeszkedő - tételt ölel fel.

29. ábra

A második tétel szerint szubjektív dolog, személyes döntés kérdése, hogy mely nemzethez tartozunk és milyen nemzetfelfogást vallunk magunkénak. Nem lehet azonban túlbecsülni annak a pszichológiai alaptendenciának a jelentőségét, amelyet Zajonc mondott és mutatott ki: ami ismerős, az - nagy általánosságban - pozitívabb érzést kelt; így van ez az egyszerű tárgyakkal, szavakkal, de az otthon, a család, a haza vagy a társadalmi tapasztalatokat kínáló, diktáló, megszűrő, értelmező kultúra esetében is. A nemzeti hovatartozás szubjektív vágya pedig nem érvényesülhet adott vagy kiküzdött külső kapaszkodók és elfogadás nélkül sem.

30. ábra

Egy nemzet öntudata sok mindenből kerül össze. Van benne felelet az eredet és hivatás, a honnan? és a hová? kínzó kérdésére. Benne parázslik a fizikai értelemben vett haza, a kenyeret adó föld szeretete összes indokaival. Ott rejlik a fölénytudat, melyre minden népnek szüksége van a nemzetek gyilkos versenyében és benne rajzolódik ki az az erkölcsi arckép, melyet a köztudat saját használatára kielemez múltjából és jelenéből.
Eckhardt Sándor: A francia szellem

A nemzeti önnagyobbításnak természetesen sokféle - valóban tetten érhető - formája van. Így idézhetjük azt a vizsgálati eredményt, hogy korábban két évtizeden át az országos és a tanulói minták jó része egyformán igent mondott arra a két kérdésre, hogy a magyar nemzetbe bele értik-e a hazánkban élő nemzetiségeket és beleértik-e a határainkon túl élő magyar kisebbségeket. Egy elv logikus alkalmazása helyett a kérdezettek többsége visszatérően a kiterjesztve befogadó álláspontot képviselte (30. ábra).

31. ábra

Mindez azonban nem ok arra, hogy alapjaiban megkérdőjelezzük és hatásaiban kifejezetten és egyértelműen kártékonynak mutassuk be a nemzeti perspektíva és önértékelés létét és megnyilvánulásait. Van egy teljesen jogosnak tűnő párhuzam, ami talán nem is egyszerűen párhuzamosság, hanem összefüggés és egybeesés: az egészséges, tetterős, életképes egyén önértékelése hosszabb távon pozitív, magával és a világgal kapcsolatos várakozása kedvezőbb annál, mint amit a realitások vizsgálata alapján valószínűsíthetünk. A nemzeti közösség önképe és várakozása is (természetesen nem végletes, abszurd módon felfokozott formában) akkor és úgy szolgálja a túlélést, ha pozitív. Erre utal Eckhardt Sándor is egy más korszakban és más gondolatmenetben, amikor A francia szellem című remek nemzetkarakterológiai munkájában - mely a már idézett Mi a magyar kötet mintájául is szolgált - a nemzeti önértékelés fontosságáról ír (31. ábra)