Népszokások és babonák a márciusi időjárásról

A meteorológusok március elsejétől számítják a tavaszt. Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. Böjtmás havához számos ősi szokás, babona kötödik, ismerjünk meg közülük néhányat!

A napsütéses órák száma március hónapban általában 150-170, és a napsugárzás melegítő hatása a besugárzási szög növekedése miatt nagyobb, mivel egyre magasabban jár a Nap. A napi középhőmérséklet sokévi átlaga a hónap elején 3 °C. A csúcshőmérsékletek ebben az időszakban 10 fok körül, míg a minimumok általában 0 és -3 fok között alakulnak.

A kitavaszodásban a kevesebb felhőzet és a több napsütés mellett közrejátszik a fokozódó légáramlás, a "böjti szelek" megjelenése. Ezekkel hol enyhébb, hol hidegebb légtömegek érkeznek a Kárpát-medence területére, emiatt nem halad egyenletesen a fölmelegedés, gyakran hőmérséklet-visszaesések történnek. Ilyenkor előfordul, hogy rövidebb - hosszabb időre még visszatér a tél. Mint például 1797-ben, amikor februárban olyan csalóka volt az időjárás, hogy megindult a határban és a kertekben a munka, de március 3-án megjött a hó. Az összefújt hóhalmokra újra és újra hullott hó, 10-én a hőmérő -8 fokra esett vissza, és több napon át nem enyhült meg az idő. Veszprém megyében a Szentgáli úton március közepén több ember megfagyott.

Nagyböjti szokások

Mivel március tavaszkezdő hónap, így népi szokásai, jeles napjai is az ilyenkor szokásos teendőket idézik. Ugyanakkor a szakrális népi hagyomány is oly mélyen bevésődött népünk minden tevékenységébe, hogy a jeles napok többsége alkalmazkodik a nagyböjti időszakhoz, amelynek nagyobbik fele márciusra esik.

A nagyböjti időszak alatt - főleg régebben - a falusi emberek igen szigorú étrendet követtek. Bár a hivatalos megkötések sokat enyhültek, az évszázados hagyományok sokfelé még ma is élnek. Egyes vidékeken csak növényi táplálékon éltek, még tejet sem fogyasztottak. A nagyböjtös ételek elkészítéséhez külön erre a célra fenntartott edényeket használtak. Több vallási közösségben nem borotválkoztak, nem dohányoztak, és a házasélettől is tartózkodtak. Érdekes, hogy ezek a szokások szinte teljesen azonosak az Iszlám böjti időszak, a ramadán megkötéseivel.

Márciust a régi kalendáriumokban böjtmás havának is nevezték, és a csíziók könyve szerint az okos gazda az alábbi jó tanáccsal látja el az olvasót: "Én szőlőt metszek, gyümölcsfát tisztítom, Földet az ekével igen forgatom, E hóban semmi vérem nem bocsátom, Gőzfürdő igen használ, tudom." Az idézethez annyi magyarázat talán szükséges, hogy hajdan az érvágást sok betegség gyógyítására használták az orvosok, felcserek, de még a borbélymesterek is. Úgy látszik, a márciust erre a kúrára alkalmatlannak tartották.

A csíziók könyve egy más helyen az aktuális tudnivalókat sorolja fel: "Böjtmás havában eret ne vágass, semmi purgácziót ne végy hozzád, édes italt igyál, és édes étkeket egyél. Egyél mustárt és tormát ecettel, a fürdő hasznos, ruhát vess a borba, amelyet iszol. Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lesz az esztendőben. A böjtmás hóban született gyermek serény és minden dologban gyors lesz, istenfélő, nagy igazságszerető, jámbor életű, minden rendbeli dolgaiban fölötte okos és kedves az emberek között."