Májusi babonák

Az időjáráshoz, neves ünnepekhez kötődő népi szokások, babonák közül sorozatunk e részében a májushoz kötődőket mutatjuk be. Kiderül, mit jelent, ha a május elseje előtti éjjelen eső esik, mitől óvakodjunk Szent Flórián napján és az is, miként tolódtal el a fagyosszentek a Gergely-naptár bevezetésekor.

Május 4., Szent Flórián napja a katonatiszt vértanú emlékét őrzi. A keresztény hitéért vértanúságot szenvedett és szentté avatott Flórián tulajdonképpen római katonatiszt volt, és Diocletianus császár uralkodása idején Noricumban, a mai Ausztria területén teljesített szolgálatot. A legenda szerint imájával meggátolta egy ház leégését, így lett belőle a tűzoltók patrónusa. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában, kezében a vödör vízzel egy hozzá képest parányi házacska, vagy város tüzét oltja. Tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. A tűzzel dolgozók, tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek valamint a kéményseprők védőszentje lett, és a gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már nálunk is, minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították szobrocskáját.

Névnapjának hiedelemanyagába az ősi pogány tűzkultusz számos eleme is fölszívódott. Egyes falvakban ekkor nem raktak tüzet, kenyeret sem sütöttek és a kovácsok sem dolgoztak. Máshol éppen ezen a napon gerjesztettek új tüzet, ősi módon, két fadarab összedörzsölésével, és az egész falu népe ebből a parázsból gyújtott tüzet. A gazdák, hogy bő termést adjon, ekkor igyekeztek a kukoricát elvetni. A fentebb már említett János evangélistát - aki a legenda szerint a forró olajos katlanba vettetése és sértetlen megmenekülése emlékezetére kapott helyet a naptárban - az Olajbanfőtt Szent János elnevezés mellett a nép Babevő Jánosként is emlegette, mert napja a babültetés legfőbb idejét mutatja.

Május üde varázsát árasztja a lombsátoros vegetáció, ám az előttünk álló napok fagyosszentek időszaka, igencsak beárnyékolhatja bizakodó várakozásunkat. Pongrác, Szervác és Bonifác, mint régről fogva tudjuk, könnyen visszacsalogathatja kertjeink rémét a hajnali fagyot, és kárt okozhat veteményeseinkben, sőt még a szőlő-gyümölcs ültetvényekben is. Persze a nagy riadalom előtt célszerű emlékeznünk az agrometeorológusok tapasztalataira, mert a hosszú évtizedek óta folyó meteorológiai megfigyelések elemzése bebizonyította, hogy a fagyosszentekre vonatkozó néphit nem légből kapott állítás.

Alapja, hogy május elején nagy a valószínűsége a sarkvidéki hideg légtömegek betörésének a Kárpát-medencébe, az ezzel járó derült időnek és az erős éjszakai lehűlésnek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy minden évben fagy lenne ezeken a napokon, csak azt, hogy a múlt tapasztalatai alapján többször fordul elő erős lehűlés, mint az időszak előtt és után. Természetesen az is előfordulhat, hogy éppen ezek a hónap legmelegebb napjai, vagy előtte, illetve utána köszöntenek be fagyok, erős lehűlések. Éppen ezért nem szabad pontosan a nevezetes napokhoz ragaszkodni, már csak azért sem, mert ez a hiedelem is nagyon régi keletű, valószínűleg még a naptárreform előtt keletkezett.

A fagyossszentekhez kötődő hiedelem helytállóbb lesz, ha figyelembe vesszük az 1582-es naptárreformot. Ekkor tértek át ugyanis a ma is érvényes Gergely-naptárra. Akkor a korábbi - még a Julius Caesartól származó - naptár pontatlansága miatt felgyülemlett 10 nap hibát azzal küszöbölték ki, hogy 1582. október 4-e után másnap október 15-ét írtak. Ettől kezdve tehát 10 nappal eltolódtak a dátumok a régi naptárhoz képest. A fagyosszentek időjárási szabálya viszont - Pongráchoz, Szerváchoz, Bonifáchoz kötődve - május 12-14. maradt ezután is. Gyakran lehet hallani, hogy "korán jöttek az idén a fagyosszentek". Az előbbieket figyelembe véve tulajdonképpen május első napjaiban van a rendes idejük. Az éghajlati statisztika is több fagyesetet mutat ki erre az időszakra, és jóval kevesebbet a fagyosszentek tényleges napjaira.

A hagyomány szerint a Krisztus utáni 3-4. században élt három szentéletű férfi a keresztény hitéért halt mártírhalált, míg más források szerint a három szent azért fagyott halálra, mert ruháikat a szegényeknek adták. Egyes kutatók a fagyosszenteket magyar szenteknek nevezik. Tény, hogy a magyar néphit számos legendát ismer a három férfiról: ezek szerint Pongrác kánikulában, a subájában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsípték a szúnyogok. Mivel ezért ők haragszanak ránk, bosszút esküdtek ellenünk, és évről-évre visszajárnak, hogy tönkretegyék a termést. Fagyot ráznak, letarolják a veteményt, megdermesztik a földet, sok fájdalmat okozva ezzel az embereknek. Egyes vidékeken viszont úgy vélik, hogy e rosszindulatú szentek jóságosak is tudnak lenni, ugyanis, ha kisüt a nap, bő termést hoznak a szőlősgazdáknak.

"Sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz!" - vallja a népi jövendölés. Több hasonló tartalmú rigmus is ismeretes, mint például:

"Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz!", vagy "Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász!" - ami arra utal, hogy Zsófia napja is hozhat fagyot, ezért egyes vidékeken a Zsófiákat is a rosszemlékű fagyosszentek közé sorolják.

Annak, hogy a nép miért figyelt fel erre a szabályszerűségre, és miért nem méltat figyelemre más hasonló időjárási érdekességeket, a magyarázata igen egyszerű. A májusi fagy igen gyakran egy esztendő termését tehette tönkre, akár országos csapás is lehetett, így érthető, hogy a földműveléssel foglalkozók külön figyelemmel fordultak a jelenség felé. A kalendáriumok bölcsei ezért az alábbi tanácsot adták a gazdáknak: "Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon,, füstöljenek kendtök!"