Forró légkör a globális felmelegedési konferencián

Kezd elérni a kritikus szinthez a klímaváltozás globális megközelítését célzó nemzetközi erőfeszítés. A Kiotói Jegyzőkönyv 1997-ben egy kulcsfontosságú, de még nem áttörő erejű eredményt hozott. A közelmúltban nyilvánosságra hozott közgazdasági megközelítésű Stern jelentés már komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. A múlt héten véget ért kéthetes Nairobi Klímakonferencián pedig átfogó szembenézés rajzolódik ki a globális felmelegedés veszélyeivel, bár az igazán hatékony megoldások még váratnak magukra.

Nairobiban rendezték meg a globális felmelegedés kérdéseit vizsgáló éves ENSZ-klímakonferenciát és a hozzá kapcsolódó munkaüléseket. A helyszín nagyon is érintett: a Kenyát három éve sújtó súlyos aszályok miatt mintegy hárommillió lakos szorul folyamatos élelmiszersegélyre. "Afrikának szembe kell néznie az éghajlatváltozás legvadabb hatásaival. A hőmérséklet emelkedésével megsemmisülhet a mezőgazdaság és a turizmus, mely a Kenyát a szegénységből kivezető út két legfontosabb pillére" - adta meg az alaphangulatot beszédében Kenya elnöke, Mwai Kibaki.

Mindez jól szimbolizálja a klímaváltozás kontinenseken átívelő, globális problematikáját: a nagymértékű és egyre gyorsuló szén-dioxid-kibocsátás miatt erősödő üvegházhatás a légkör folyamatos és egyre erőteljesebb felmelegedését hozza magával. Az emelkedő hőmérséklet sokfelé katasztrofális aszályokkal párosul, és gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási helyzetek és jelenségek. A kibocsátott szén-dioxid nem marad helyben, hanem a Föld teljes légkörében elkeveredve globális méretekben fejti ki hatását, amit ugyanúgy megszenvednek az olyan kontinensek és országok is, mint Afrika és Kenya, melyek egyébként csak minimális mértékben járulnak hozzá az összkibocsátáshoz. A kérdés tehát kizárólag globális méretekben kezelhető, és a nagy kibocsátók összefogása nélkül csak szélmalomharc lehet bármilyen kezdeményezés.

Kiotó öröksége

A globális felmelegedés elleni nemzetközi összefogásban a Kiotói Jegyzőkönyv volt az első kulcsfontosságú eredmény. Azonban a jegyzőkönyv aláírása körüli huzavona jól mutatta - és mutatja ma is - a probléma súlyosságát. A legnagyobb ellenérzést az USA és Kanada negatív hozzáállása váltotta ki, amelyek nagy kibocsátónak számítanak, mégsem csatlakoztak a jegyzőkönyvet aláíró országokhoz. 1997 decemberében 38 fejlett ipari ország vállalta: a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkenti az üvegházhatásban szerepet játszó hat gázféleség, főleg a szén-dioxid kibocsátását. A megállapodás életbe lépésének feltétele volt, hogy azt legalább 55 olyan ország ratifikálja, amelyek együttesen a fejlett országok 1990. évi kibocsátásának minimum 55 százalékát adják. Hazánk már 2002. júniusában bejelentette csatlakozását, de a jegyzőkönyv végül a 2004. szeptemberi orosz csatlakozással érte el a kitűzött értékeket, és 2005 januárjában érvénybe lépett. Oroszország önmagában az 1990-es kibocsátási szint több mint 17 százalékát képviseli. A Kiotói Jegyzőkönyv számos olyan eljárás bevezetését írja elő, amelyek megkönnyíthetik a vállalt kötelezettségek végrehajtását. Ezek közé tartozik például a kibocsátási jogok országok közötti adásvétele, az emisszió-kereskedelem mechanizmusa.

Fő akadályok a klímaváltozás elleni harcban

A tudomány (főleg a néhány évvel korábbi állapot szerint) még nem képes a klímaváltozás pontos mértékének és mechanizmusának meghatározására. A becslések széles skálán mozognak, az eredmények pedig nemegyszer ellentmondásosak. A klímaváltozás elleni kommunikáció sokszor a visszájára fordul, és romboló hatást fejt ki a probléma kialakulóban lévő gazdasági-társadalmi megítélésére. Gondoljunk arra, hogy a tavalyi rekorderősségű hurrikánszezont - melyet erőteljes érvként használtak a veszélyek taglalásánál - egy különösen gyenge szezon követte az idén, mintegy "kilőve" ezt az érvet, és a laikusok szemében megkérdőjelezve az erre építő szakcikkek szavahihetőségét. De hazai példaként említhetjük az olyan túlzásokat, mint a "Balaton kiszáradása" és hazánk "elsivatagosodása" - ezeknek a jóslatoknak már a harmadik igen csapadékos esztendő és a Balaton rekord vízmagassága adta meg a kegyelemdöfést.

A konferencia alatt ezrek tüntettek Nairobiban komoly lépéseket követelve a klímaváltozás ügyében

A meggyőzés tehát korántsem egyszerű, és a szkeptikusok bőven találnak ellenérvet szinte valamennyi tudományosan elhangzó érv megtorpedózására. A meghozandó intézkedések ráadásul igen komoly gazdasági-társadalmi áldozattal járnának - például a közelmúltban megjelent Stern jelentés a GDP legalább 1%-át irányozza elő a védekezést elősegítő változtatások kivitelezésére - amitől az állam és az állampolgár is húzódozik.

Ennél is sokkal veszélyesebb a második tényező, a nagy lobbyérdekek torzító hatása. Itt főleg az energialobby az érintett, amelynek az érdekei gyakran alapvető ellentétben állnak a szén-dioxid-kibocsátás visszafogásának céljaival. Itt ugyanis már nem csak egy nem kellően tisztázott kérdés vitájáról van szó, hanem a vita eredményétől függetlenül megjelenő komoly ellenérdekről, ellenállásról. Az USA esetében elsődlegesen ez utóbbi befolyás tűnik az elsődlegesnek.