Forró légkör a globális felmelegedési konferencián

Kezd elérni a kritikus szinthez a klímaváltozás globális megközelítését célzó nemzetközi erőfeszítés. A Kiotói Jegyzőkönyv 1997-ben egy kulcsfontosságú, de még nem áttörő erejű eredményt hozott. A közelmúltban nyilvánosságra hozott közgazdasági megközelítésű Stern jelentés már komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. A múlt héten véget ért kéthetes Nairobi Klímakonferencián pedig átfogó szembenézés rajzolódik ki a globális felmelegedés veszélyeivel, bár az igazán hatékony megoldások még váratnak magukra.

Ebben a légkörben került sor az idei klímakonferenciára. Előzetes célul tűzték ki a Kiotói Jegyzőkönyvben lefektetett értékeken túlmenő, új szén-dioxid-kibocsátási egyezmény kidolgozását. A várakozások visszafogottak voltak, és ez jórészt igazolódott is: a sokszor meglehetősen éles hangvétel és a kemény kritikák mellett a 190 országból érkezett több ezer politikus, szakértő és környezetvédő vitájából kevés komoly eredmény született.

Javaslat született arra, hogy a globális hőmérsékletnövekedést egy maximális 1,8 fokos érték alatt kellene tartani, azaz soha ne mehessen a jövőben efölé a felmelegedés mértéke. Ez egyébként nem egy "erős" cél, ha tekintetbe vesszük, hogy a múlt században összességében fél fokos volt az emelkedés, aminek a most bekövetkező káros hatásokat köszönhetjük, egy további közel másfél fokos emelkedés már komoly következményekkel fenyegetne.

Célul tűzték ki a Kiotói Jegyzőkönyv lehetőség szerinti kiterjesztését a fejlődő országokra is, mely csoport még nem szerepelt az eredeti jegyzőkönyvben. Időközben jelentősen megváltoztak az erőviszonyok, például Kína immáron komoly kibocsátóként jelenik meg, hatalmas növekedési ütemet produkálva: 2000-2005 között háromszor gyorsabban növekszik a CO2 kibocsátás, mint 1990-1999 között. Ennek jegyében életre hívták a Nairobi Munkacsoportot, ami a fejlődő országok részvételét hivatott segíteni a kiotói folyamatban.

Emellett egy alapítvány körvonalai kerültek kidolgozásra, melynek keretében a fejlett országok segítenek majd a szegényebb államokon az éghajlatváltozási hatások kezelésében. Kofi Annan, az ENSZ leköszönő főtitkára globális szén-dioxid-adó bevezetését sürgette, szerinte ezzel valamelyest csökkenthető lenne a klímaváltozás "igazságtalansága", nevezetesen az, hogy a legkisebb kibocsátók szenvednek leginkább a felmelegedés hatásaitól. Annan bírálta továbbá a politikusok elkötelezettségének hiányát, a szükséges lépések elmaradását, a vállalások be nem tartását.

Botrányos jelenetek

Annan szavai botrányt kavartak, ugyanis sokan úgy értették, hogy azokat az USA elnökének címezte. De több botrányos jelenetre is sor került. Környezetvédők Kanadának ítélték a "Napjaink fosszíliája" nevű kevéssé megtisztelő díjat. A díjat azok az országok kapják, amelyek legfőbb akadályozói a globális felmelegedés elleni küzdelemnek. A konferencián hangos bekiabálások közepette Maia Green aktivista bejelentette: Kanadát a globális felmelegedés miatt hatalmas felelősség terheli, mivel "elutasítja a Kiotói Jegyzőkönyvet", és e kérdésben "félrevezeti a világot". A kanadai küldöttet láthatóan érzékenyen érintette a hír: kiviharzott a teremből és nem nyilatkozott a sajtónak sem. George Bush-t ugyanitt az "Évszázad fosszíliája" díjjal illették.

Az amerikai demokrata Barbara Boxer ugyanakkor bejelentette, hogy Kaliforniában a szén-dioxid-kibocsátást 25%-kal mérséklik, olyan ütemben, hogy a kibocsátás 2020-ra visszaesik 1990-es szintre. Boxer politikai felhangú nyilatkozatában egészen az elnökváltás szükségességéig ment el.

Eközben a Bush adminisztráció hivatalosan azt jelezte, hogy az Egyesült Államok nem tervezi, hogy elfogadjon bármiféle kötött határértéket. Paula J. Dobriansky, a demokráciáért és globális ügyekért felelős államtitkár-helyettes pedig kifejtette, hogy az Egyesült Államok élen járt átütő kezdeményezésekben. Több rendelkezést és szigorú szabályozást sorolt fel, melyek eredményesen ösztönzik a vállalatokat a szennyezés csökkentésére.

A konferencia eredményeinek számbavétele még eltart egy ideig, az azonban már most is megállapítható, hogy erőteljes az érdeklődés a globális felmelegedés iránt. Nagy erők vannak mozgásban és kemény indulatok feszülnek komoly érdekek mentén, melyek előreviszik a kutatást és segítik a társadalmi érdeklődés fenntartását. Ez mindenképpen kedvező abból a szempontból, hogy a világ egyre felkészültebb a szükségessé váló nagy lépések megtételére. Erre azonban a mai napon - úgy tűnik - még nem érkezett el az idő.

Hazánkban a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia véglegesítését célzó nyilvános vitasorozat ezekben a hetekben zajlik. Kérjük, Ön is írja meg véleményét, hozzászólását a klímaváltozásról a [e-mail] címre, melyet a VAHAVA Tudományos Tanács részére továbbítunk.