G8 klíma-kompromisszum

A G8 házigazdája, Angela Merkel német kancellár jelentős sikernek nevezte, hogy megállapodtak: célul tűzik ki, 2050-re 50 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A megállapodás szerint ENSZ-védnökség alatt tárgyalnak majd a klímaváltozásról szóló Kiotói Egyezményt felváltó szerződésről.

Előrelépés a csúcson

A G8-csoport értekezletén az Egyesült Államok nem értett egyet Merkel eredeti javaslatával, hogy a 2050-ig javasolt 50 százalékos csökkentés kötelező érvényű legyen. Washington nem támogatta, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról, a légkör melegedésének visszafogásáról kötelező érvényű határértékeket és időbeli menetrendet állapítsanak meg. A G8-csoport tagországai megosztottak voltak: Japán és Kanada az Egyesült Államok pártján állt, míg a másik tábort Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország alkotta.

Bush közölte: szeretné ugyan, ha megállapodás jönne létre az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklése érdekében, de csak a 2012-től, azaz a Kiotói Egyezmény lejárta után kezdődő időszakra vonatkozóan.

Egyfajta klíma-kompromisszumként értékelhetjük, hogy a nyolcak, ha nem is kötelező jellegű, de mégis önkéntes korlátozásokat vállalnának a környezetet leginkább szennyező szén-dioxid kibocsátásának mérséklésére. Az Egyesült Államok jelek szerint hajlik annak elfogadására, hogy a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv utáni folyamatot az ENSZ vezényelje, míg az általa korábban javasolt konferencia egyfajta kiegészítő fórum lenne.

A mostani G8-csoport értekezletén elhangzott, az "előbb meg kell állítani a szén-dioxid -kibocsátás növekedését, majd meg kell kezdeni a csökkentést" közös gondolat megfogalmazásáig hosszú, rögös út vezetett.