Utolsó nap - kompromisszum született

Elérkezett a konferencia utolsó napja, amelyből rögtön kettő is lett. Eddig példa nélküli, hogy egy ráadás napot is kelljen tartani az elhúzódó tárgyalások miatt, de miután annyira kiélezett volt a helyzet, és a közvélemény részéről is olyan hatalmas nyomás nehezedett a tárgyalókra, a Keretegyezmény Titkársága nem tehetett mást, egy ráadás napot kellett tartani.

2007. december 14-15., péntek-szombat

Ezen a napon magasrangú diplomaták - köztük maga az ENSZ főtitkár - is bekapcsolódtak a tárgyalásokba, és minden eszközt bevetettek, hogy megszülessen a kompromisszum.

Valódi kompromisszum született, amelyet az jellemez, hogy mindenki kicsit megkönnyebbült ugyan, de igazából senki sem elégedett. Elmondhatjuk, hogy megszületett a megállapodás, de jelen formájában kicsit foghíjasra sikerült. Kicsit olyan, mint az okos lány a népmesében, aki hozott is ajándékot, meg nem is. De miről is szól ez a megállapodás pontosan?

Ahogy a korábbi napokban már írtuk, az eldöntendő napirendi pontok között is van alá- és fölérendeltségi viszony, így a tárgyalások végére már minden előkészített döntés csak a felette állótól függ, így ha az megszületik, akkor automatikusan lezárhatóvá válik a felette lévő döntés alapján. Így a döntési piramis legtetején maradt vitás kérdések eldöntésével minden zárójel kiszedhető, minden pontozott rész betölthető lesz. Ahogy teltek a napok, értelemszerűen a piramis tetején nyitva maradt kérdések éleződtek ki leginkább, és félő volt, hogy ha azokban nem sikerül konszenzusra jutni, akkor akár össze is omolhatnak a tárgyalások.

Konkrétan arról van szó, hogy a Bali útitervnek keret adó Keretegyezmény 2012 utáni szerepéről kellett megállapodni (ahogy a korábbiakban hivatkoztunk rá a "Convention"), hiszen ennek minden ENSZ tagállam is részese, ezzel biztosítható a teljes Földet lefedő megállapodás.

Az eredeti szövegterv szerint a megállapodást rögzítő dokumentum - amely végülis a "Bali akcióterv" nevet kapta - úgy vette volna át az IPCC számait, hogy azok a szövegben is megjelennek. Ezt azonban az Egyesült Állomok, sőt eleinte Oroszország is ellenezte. A kompromisszum ez esetben az lett, hogy a szövegből kikerültek a számok, és csak egy utalás jelent meg az IPCC vonatkozó dokumentumára. Ez nyilvánvalóan sokkal gyengébb, mintha benne maradtak volna a számok, hiszen a későbbiek folyamán - legkésőbb 2009-ig számszerűsíteni kell majd a kibocsátás-csökkentési kényszereket - nem lehet majd erre hivatkozni, hanem az elejéről kell kezdeni a számháborút.

Hovatovább az a kérdés is felmerül, hogy akkor minek törték magukat a kutatók? Az elmúlt 19 év munkájának eredményeképpen eljutottak egy olyan szintre, amikor már kerek perec meg tudták adni a politikusok kérdéseire a válaszokat. Az lett volna a legkevesebb, hogy annyira méltatják a kutatók munkáját, hogy az eredményeiket az első döntéssel beépítik a jövőről szóló dokumentumokba. Meg kellett volna érteni azt, hogy vannak olyan kérdések - és ilyen a kibocsátáscsökkentés szükséges mértéke is -, amelyekben nincsen helye kompromisszumoknak. A légkörrel, a környezetünkkel, a Földdel nem lehet kompromisszumot kötni, hiszen önmagunkat is becsapjuk ezzel.

Mégis úgy gondolom, hogy ha ez a lépés jóval el is marad a várakozásoktól, valamilyen szintű előrehaladást mégiscsak jelent. Furcsa dolog ez, de ha belegondolunk, hogy általában milyen mértéket üt meg a politika tehetetlensége, akkor ahhoz képest akár egészen progresszívnak is mondható a mostani megállapodás. A másik nagyon fontos dolog, hogy a Föld minden országa - ha egyesek csak közvetve is - de ott ült az asztalnál, így ez a kompromisszum tényleg az egész Földre kiterjed, és nincsenek fehér foltok, vagy lefedetlen területek.

Az elkövetkezendő két évben még nagyon sok tennivaló lesz, hiszen az elfogadott menetrend értelmében gyakorlatilag a szakértői egyeztetések háromhavonta követik majd egymást. Talán bátoríthat minket az a körülmény is, hogy "hazai pályán", két európai városban (Poznan 2008, és Koppenhága 2009) lesz a következő két nagy éghajlati csúcs, és a házigazda az EU lesz, aki a tárgyalásokon már évek óta a legprogresszívabb álláspontot képviseli.