Tavaszi levegő a ködfelhő felett

A hazánkat borító sűrű ködfelhőzetből csak legmagasabb hegycsúcsaink lógnak ki, a hideg légpárna határa azonban feljebb található. 1500 méter magasban 3-5 fokot mérnek, a környező országok síterepein enyhén olvad a hó a szikrázó napsütésben.

Az ősz végi és téli anticiklonális, csendes időjárás általános következménye a ködfelhőzet kialakulása. A folyamat kezdetén a derült éjszakákon a felszín közelében a levegő harmatpontig lehűl, kialakul a köd. A gyenge napsugárzás nem képes a ködöt feloszlatni, így tartósan, egész nap megmarad. A különböző felszíni melegítő hatásoknak - talajhőáram, vízfelszín közelsége stb. - köszönhetően a köd felemelkedik, kialakul a ködfelhő. A ködfelhő konzerválja a fagyos időt, a Kárpát-medencét tartósan hideg légpárna tölti ki. A folyamatnak kedvez, ha a magasban melegáramlás indul be.

Hétfőn a ködfelhőzet határa 800-900 méteren húzódik, csak legmagasabb hegycsúcsaink lógnak ki belőle. Mivel a ködfelhő felett rendkívül száraz a levegő, a látóhatár igen nagy. A Kékesről akár a Magas-Tátra csúcsait is láthatjuk. A hideg légpárna határa a ködfelhő felett 100-150 méterrel helyezkedik el, onnantól kezdve hirtelen melegszik a levegő. A Kárpátok és az Alpok 1500 méter körüli szintjein ma plusz 3-5 fokot mérnek, de még 2000 méteren sem fagy. Gyengén olvad a hó a sípályákon, miközben itt a medence alján bőven fagypont alatt tetőzik a hőmérséklet, és a vékony felhőzetből helyenként szállingózik a hó.