A National Climatic Data Center adatai alapján megvizsgálták a nyári (június-augusztus) tengerfelszín- és léghőmérsékleteket. Az eredményekből kiderült, hogy a 2009-es tengerfelszín hőmérséklet a legmelegebb, a globális (óceán és szárazföld) átlaghőmérséklet pedig a harmadik legmagasabb az eddig regisztráltak közül. (Az éghajlati adatsorok 1880-ig nyúlnak vissza.)
A Föld nagy részén az átlaghoz képest melegebb hőmérsékleteket mértek. Kivételt képeznek az Egyesült Államok középső és északi tájai, valamint Kanada középső területei. Ott az átlagosnál hidegebb volt. A szokatlanul hűvös nyarat a sok alacsony nyomású képződmény hatásának tulajdonítják, melyek többször felhős, csapadékos időt hoztak a térségbe.
Deke Arndt, a kutatócsapat vezetője szerint a felmelegedés az emberi tevékenység és az El Nino (ciklikus felmelegedés a Csendes-óceán trópusi vizeiben, mely az egész Föld időjárását befolyásolja) együttes hatásának köszönhető. A kutatók szerint, ha az El Nino tovább fejlődik a következő néhány évben, akkor a globális átlaghőmérsékletek további rekordokat dönthetnek meg.
A legfeltűnőbb melegedés Ausztráliában és Dél-Amerikában volt. A déli féltekén az augusztusi hőmérsékletek több helyen rekordot döntöttek. Összességében ez volt a félteke második legmelegebb tele (június-augusztus). Az északi féltekén a Jeges-tenger augusztusi jégtakarója több mint 18%-kal volt kisebb, mint az 1979-2000 évi átlag. 1979 óta a jéggel borított vízfelszínek évről évre csökkennek.