Kétmillió négyzetkilométerrel volt kisebb az Északi-sarki-óceánt borító jégtakaró 2005 szeptemberében és 2007 augusztusában, mint amennyi a sarki jég átlagos kiterjedése volt 1979 és 2000 között.
Ez azt jelenti, hogy hét év alatt felgyorsult a sarki jég olvadása az 1979 óta, a megfigyelések kezdetétől mért átlagokhoz képest. Hogyha ez a trend folytatódik, az arktiszi nyarak teljesen jégmentesek lesznek. Ez leghamarabb 2013-ban következhet be, de valószínűleg 2030-ig megtörténik; a legoptimistább becslések az évszázad végével számolnak:
2,44 millió négyzetkilométerrel volt kisebb a sarki jég 2005-ben és 2007-ben, mint 1979-2000 között
Az olvadás oka, hogy a globális felmelegedés regionális hatásaként kétszer olyan gyorsan nőnek az évi átlaghőmérsékletek az Arktiszon, mint másutt a Földön. Az Északi-sarki-óceán jege emiatt folyamatosan vékonyodik, olvad és széttöredezik.
Az Arktisz legnagyobb kiterjedésű, egybefüggő jéglemeze, a Ward Hunt selfjég mintegy 3000 éves volt, mikor 2000-ben elkezdett széttöredezni. A Ward Hunt mintegy két év alatt teljesen kettédarabolódott, és a maradványok jelenleg kisebb jégmezőkre esnek szét. Az Északi-sark környezetét borító, egész évben megmaradó jégtakaró nagysága minden évtizedben 9 százalékkal csökken a NASA műholdfelvételeinek tanúsága szerint.