Mostantól figyelnünk kell a bőr napvédelmére

Április végén-május elején már leéghetnek az érzékeny bőrűek, ha dél körül hosszabban tartózkodnak a tűző napon. Az UV-sugárzás hazánkban évtizedenként átlagosan 5%-kal erősödik - akárcsak az egész világon -, mert egyre tisztább a légkör. Aki külföldre utazik, vegye figyelembe, hogy minden országban kicsit mást jelentenek a figyelmeztető jelzések az UV-sugárzási index számai mellett.

Egyre hosszabbodnak a nappalok, a nyugodt, alig felhős, meleg időben lassan kezdődik a napozási szezon. Hazánkban a május eleje és augusztus közepe közti időszak veszélyes az UV-sugárzás szempontjából, egy napon belül pedig a (nyári időszámítás szerint) 11 és 15 óra közötti intervallum.

Érdemes már az első tavaszi-késő tavaszi első napozások során óvatosnak lenni, mert ilyenkor kisebb a bőr védettsége. Másrészt, ha délebbi vidékekre utazik valaki, lehetőleg gondoskodjon a megfelelő védelemről napernyővel, könnyű pólóval, védőkrémmel. A bőrrák világszerte egyre gyakoribbá válik, ennek hátterében túlnyomórészt nem az otthoni (tehát az adott országban történt) túlzott UV-sugárzási kitettség áll, hanem a nyaralások alatt más földrajzi helyeken éri szokatlanul erős UV-sugárzás az érzékenyebb, kisebb UV-dózisokhoz szokott bőrt.

Az UV-sugárzás hazánkban évtizedenként 5-6%-os növekedést mutat, ami jól illeszkedik a nemzetközi tendenciákhoz (3-7%-os növekmény tízévente). A légkör növekvő ózontartalma ellenére azért éri mégis több ultraibolya sugárzás a földfelszínt, mert az egyre korszerűbb technológiák miatt egyre kevésbé szennyezett a levegő. Ennek következtében pedig nő a légkör sugárzásátbocsátó képessége, vagyis átlátszósága.

Az ultraibolya sugárzás (röviden UV-sugárzás) az elektromágneses sugárzás egyik fajtája. Ez hullám formájában terjedő elektromágneses energia, amelyet az ember praktikus szempontokból különböző tartományokra osztott fel. Ezek a következők a rövidebbtől a hosszabb hullámhosszokig (azaz a nagyobb energiájúaktól a kisebb energiájúakig) haladva: gamma-, röntgen-, UV, látható, infravörös, mikrohullámú és végül a rádiótartomány. Az UV-tartományt szokás UV-C, UV-B és UV-A tartományokra osztani, rendre a növekvő hullámhossz szerint.

Elektromágneses sugárzást minden test bocsát ki, és hogy ez főként milyen hullámhosszon történik, az a kibocsátó test hőmérsékletétől függ. Például a több ezer fok felszíni hőmérsékletű csillagok főként a látható tartományban sugároznak, míg mi, 36-37 Celsius-fokos hőmérsékletű emberek túlnyomórészt az infravörös tartományban. A Nap, amely 6000 fok körüli hőmérsékletű csillag, főként a látható tartományban sugároz, de még számottevő energiát bocsát ki az UV- és az infravörös tartományban is.

A Nap sugárzása a Naptól a Földig tartó 150 millió km-es útja alatt szinte semmit sem változik (leszámítva persze intenzitásának távolsággal arányos csökkenését), azonban Földünk légkörébe érve jelentős változásokat szenved, hiszen nagyon sűrű közegbe kerül a bolygóközi térhez képest. A légköri gázok molekuláival való kölcsönhatás során egyrészt erősen gyengül, másrészt hullámhossz szerinti eloszlása is módosul, míg eléri a talajt.

A lehetséges maximális UV-index területi eloszlása látható az egész világra júliusra és januárra (fent), és júniusra Európára

A légkör külső határára érkező UV-sugárzást nagyrészt elnyeli a légkörben található ózon. A talajra érkező kis mennyiség így is nagyon fontos tényező bioszférára gyakorolt hatása miatt, ugyanis nagy energiájú sugárzásként erősen roncsolja az élő szervezeteket: bőr- és szemkárosodást okozhat, gyengíti az immunrendszert stb., de az élettelen anyagokra is káros. Emellett pozitív hatásai is vannak - ilyen legfőképp a D-vitamin képződése az emberi szervezetben.

A földfelszínre érkező UV-sugárzás erősségét a következő tényezők befolyásolják elsősorban: földrajzi szélesség, a csillagászati geometria (azaz, hogy melyik évszakban vagyunk), a sugárzás beesési szöge (amely tulajdonképp e két tényező következménye), az ózontartalom, az égbolt borultságának mértéke és az azt alkotó felhők fajtája. Ezeken túl, de jóval kisebb mértékben, a légkör szennyezőanyag-tartalma is szerepet játszik. A légköri ózon világszerte tapasztalt csökkenése ezért volt veszélyes az egész földi civilizáció (és ezzel együtt az egész bioszféra) számára, így az ózonkárosító anyagok ipari alkalmazásának csökkentése, majd leállítása a földi élet teljes pusztulásának megakadályozása érdekében történt.

Az UV-sugárzás évi összegeinek változása négy magyarországi mérőhelyen (a siófoki mérőhely csak 2009-ben létesült)

Az UV-sugárzás erősségének lakossági tájékoztatásban használt mértékegysége az UV Index (UVI), amelyet úgy határoztak meg, hogy nagyjából tízhez közeli skálájú legyen (az ember decimálisan általában jobban tud értelmezni dolgokat). Például Magyarországon a valaha előfordult legnagyobb érték 9,4 UVI volt, de például a görög szigeteken 11 UVI is előfordulhat; a trópusi, szubtrópusi területek sivatagos, félsivatagos vidékén akár 14-15 UVI is. Az UVI értékekhez rendelt kategóriák (gyenge, közepes, erős, nagyon erős, extrém) csak figyelemfelhívó jellemzések, és nem feltétlenül egyeznek meg minden országban, ami így is logikus: míg például 6 UVI a norvég bőrnek már igen erős, a görögnek "meg se kottyan".

Fontos megjegyezni, hogy egy adott ország népessége sem egyformán érzékeny az UV-sugárzásra. A legérzékenyebbek a vörös hajú, szeplős fehér bőrűek. Kicsit kevésbé, de még mindig nagyon érzékenyek a szőke kék szeműek, a legkevésbé veszélyeztetettek a fekete hajú barna bőrűek. Hazánk besugárzási viszonyai mellett a legerősebb sugárzású napokon a legérzékenyebbek alig húsz perc alatt is leéghetnek. Nagyon fontos tudnivaló, hogy árnyékban, sőt részlegesen felhős időben is leéghetünk, ugyanis a szórt UV-sugárzás ugyanúgy veszélyes, sőt részarányában még több UV-t tartalmaz, mint a direkt, a napkorongból érkező komponens (a sugárzásszóródásra vonatkozó fizikai törvényszerűségek miatt).

Az Országos Meteorológiai Szolgálat az UV-sugárzást nagy pontosságú érzékelőket alkalmazó mérőhálózattal méri öt mérőhelyen: Budapesten, Sármelléken (Keszthely), Kecskeméten, Kékestetőn és Siófokon. A budapesti referenciaberendezés a világ jelenlegi legjobb, legprecízebb eszköze az UV-tartományban - mindössze kétszáz működik belőle világszerte. A mérőhálózat 1994-ben kezdte működését, ezzel az elsők között volt az egész világon.