Ötös a dolgozóknak, elégtelen a cégvezetésnek - így lehet összegezni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) jelentését a fukusimai atomerőmű katasztrófájáról. Az erőmű munkatársai hősiesen küzdöttek a vészhelyzeti áramellátás leállása miatt gyorsan túlmelegedő reaktorokkal. Az ENSZ-szervezet megjegyzi: "a rendelkezésre álló erőforrásokat figyelembe véve kétséges, hogy lett volna jobb megoldás, mint amit végül alkalmaztak".
A március 11-i földrengésben automatikusan leálló reaktorokat tovább kellett hűteni a hasadóanyag termelte maradványhő miatt, ezt bórsavas tengervízzel oldották meg (később kiderült, hogy a túlmelegedés miatt a fűtőanyag leolvadt). A jelentés egyúttal kifogásolja az erőmű üzemeltetője, a Tepco és a japán nukleáris biztonsági hatóság működését, mert nem vizsgálták felül a tengerpartra telepített erőmű biztonságosságát. Az IAE szerint biztosítani kell a világszerte működő 440 atomerő mindenikében, hogy katasztrófák esetén se álljanak le a vészhelyzeti tartalékberendezések.
A katasztrófa utáni hetekben tűzoltóautókkal oldották meg a vízbefecskendezést (a Tepco március 20-i felvétele)
A fukusimai erőmű állapota akkor lesz megnyugtató, amint állandó jelleggel 100 Celsius-fok alá csökken a maradványhő. Ezt folyamatos hűtéssel kell elérni - a Tepcónak naponta 500 tonna vizet kell beszivattyúznia a megsérült reaktorokba. Az üzemeltető hétfőn kezdte visszatáplálni a hűtőrendszerbe a már használt, de a sugárszennyezéstől megtisztított vizet. A tisztítóműben naponta 1200 tonna vizet lehet kezelni, ezredére-tízezredére csökkentve a folyadék radioaktivitását. Mindez azért fontos, mert az erősen sugárzó víz miatt nem tudnak hozzáférni a javítómunkások a reaktorokhoz.
Ahol nagyot zuhant az atom népszerűsége
A Fukusima Daiicsi katasztrófája után több ország leállította atomprogramját. Japánban például nem épül több erőmű az eddigi tizennyolc mellé. A kormányzati intézkedés egybevág az egyre kritikusabb közvéleménnyel: a japán polgároknak mindössze 5 százaléka támogatja határozottan az atomenergiát az Ipsos közvéleménykutató nemzetközi felmérése szerint. A lakosság 36 százaléka kissé támogatja, ezzel szemben a japánok több mint negyede erősen ellenzi a nukleáris energiát; az atomenergiát teljesen elvetők tábora gyakorlatilag ugyanakkora, mint Magyaroszágon (28, illetve 29 százalék).
Németországban a konzervatív-liberális Merkel-kormány éles politikai fordulattal az atomerőművek fokozatos bezárása mellé állt. Svájcban lemondtak az elöregedő erőművek cseréjéről, az olasz választók pedig határozottan a mellett döntöttek, hogy az ország ne kezdjen atomprogramot. Mindez egybeesik a német és az olasz közvéleményben uralkodó állásponttal: Németországban 51, Olaszországban 61 százalék az atomenergiát teljesen elutasítók aránya. Ezzel az olaszok Európa leginkább atomellenes nemzete - többek között ez látható a nukleáris energia népszerűségét bemutató grafikonon. (Olaszországban négy atomreaktor épült a hatvanas évek eleje óta, az utolsót 1990-ben zárták be a Piacenza városa melletti Caorsóban egy népszavazás nyomán.)
Az atomenergia népszerűségét vizsgáló kutatásban 25 országban összesen 18 787 főt kérdezett meg az Ipsos
A paksi üzemidő-hosszabbításról és az esetleges bővítésről szóló hírek mellett a magyar közvélemény kiegyensúlyozottan vélekedik az atomenergiáról: a lakosság nem egészen egynyolcada az erős támogatók táborába tartozik, míg kevesebb mint egyharmad az élesen atomellenesek aránya. Az atomenergiának Mexikóban van a legkevesebb híve az Ipsos által kutatott huszonöt ország közül: a megkérdezettek mindössze 4 százaléka válaszolta ezt az Ipsos kérdésére. A határozottan ellenzők aránya 52 százalék, de a mexikóiak további 29 százaléka is kissé ellenzi a hasadóanyag-alapú villanyáram-termelést. (Az országban az 1990-es évek eleje óta működik két, a fukusimaiakhoz hasonlóan forralóvizes reaktor.)
Robusztus gazdaság és kiszámítható kormányzat kell az atomprogramokhoz
A részleges atomellenes fordulat Európában viszont nem egyenlő azzal, hogy világszerte lanyhulna az utóbbi évtizedben megszokott érdeklődés a nukleáris beruházások iránt. Jelenleg hatvanöt atomerőmű épül világszerte az IAEA adatai szerint, és ez még nem minden, hiszen ezen a listán nem szerepelnek azok az erőművek, amelyek csak szerződésekben vagy az egyes kormányok tervei között szerepelnek.
Az atomberuházásba fogó országok közül Törökország azért érdekes, mert az Ipsos kutatása szerint a lakosság több mint fele határozottan elutasítja az atomenergiát. Ankara ennek ellenére bejelentette, hogy két új erőművet épít. A fokozatosan elapadó kőolajkincs miatt Szaúd-Arábia részben át akar állni a nukleáris energiára, így 2030-ig tizenhat erőmű építését jelentette be, amit a közvélemény egyötöde határozottan támogat. Kína 1985-ben lépett be az atomenergiát termelő országok klubjába. A kínaiak egytizede határozottan támogatja, míg 22 százaléka élesen ellenzi az atomenergia használatát.
Műszerleolvasás elemlámpa fényénél a fukusimai erőműben (a Tepco március 20-i felvétele)
A világszerte épülő reaktorok szinte fele Kínában van, de a fukusimai események hatására Peking leállította a további erőművek tervezését addig, amíg biztonsági szempontból át nem tekintik ismét a terveket. 1985, a kínai atomprogram kezdete óta egyébként huszonnégy évnek kellett eltennie ahhoz, hogy újabb állam hasonló jelentőségű bejelentéssel álljon elő. Az Egyesült Arab Emirátusok 2009-ben állapodott meg a koreai áramszolgáltatóval, a Kepcóval négy reaktor felépítéséről.
Mi szükséges ahhoz, hogy egy ország nukleáris fejlesztésekbe fogjon? Megbízható, jól kiépített áramelosztó hálózat, stabil és hatékonyan működő kormányzat és elég erős gazdaság ahhoz, hogy az ország állja a dollármilliárdos költségeket. Ezt állapította meg az Energy Policy szaklapban 2010 októberében megjelent elemzésében Jessica Jewell, a budapesti Közép-Európai Egyetem környezettudományi doktori iskolájának hallgatója. Az ENSZ atomenergia-ügynökségétől a közelmúltban ötvenkét ország kért támogatást atomprogram elindításához, de ezek közül csak tíz felel meg a fenti kritériumnak. További tíz országnak megvannak a szükséges erőforrásai, de a politikai instabilitás megkérdőjelezi a beruházások megvalósulását. E csoportba tartozik például Egyiptom a kutató szerint.