A NASA pasadenai Jet Propulsion Laboratóriumának munkatársai a nyugat-antarktiszi Ellsworth-hegyvonulatról gyűjtött GPS-adatokat elemezték az utóbbi tizenöt évre visszamenően. Donald Argus és munkatársainak mérései szerint a jeges kontinens e vidéke körülbelül öt milliméterrel emelkedik évente.
Az Antarktisz más részein lassabb ez a folyamat, viszont az északi féltekén, Grönland szigete évente négy centiméterrel kerül feljebb a jégveszteség miatt. Az összesen 14 millió négyzetkilométeres antarktiszi kontinensről évente mintegy kétszáz gigatonnányi jég olvad el és szakad a tengerbe (lásd korábbi cikkünket: Hatalmas jégvesztés az Antarktiszon). Viszont arányaiban és abszolút értékben is több jeget veszít a 2,16 millió négyzetkilométeres Grönland: a sziget jégtakarója évente háromszáz gigatonnával lesz könnyebb.
Az emelkedés oka egyaránt az, hogy a földkéreg és a földköpeny legfelső, szilárd része a köpeny képlékeny, viszkózus rétegén úszik (ez utóbbi az asztenoszféra). A jégtakarójából veszítő Antarktisz úgy viselkedik, mintha egy sűrű habszivacsba belenyomódó tárgynak fokozatosan csökkentenénk a súlyát.
A NASA kutatói által most mért emelkedésnek viszont csak részben oka a globális felmelegedés miatti olvadás és jégveszteség. Donald Argus szerint a folyamatban az is közrejátszik, hogy a legutóbbi, tíz-ötezer évvel ezelőtti jégkorszak után az Antarktiszról már hatalmas mennyiségű jég olvadt el, így a most észlelt emelkedés ennek kiegyensúlyozására indult be évezredekkel ezelőtt (ehhez adódik hozzá a jelenkori klímaváltozás hatása). Ez az úgynevezett izosztatikus emelkedés minden olyan vidéken mérhető, amelyet korábban vastag jégtakaró borított, így például Dániában, Skóciában, az USA-ban a Nagy Tavak vidékén, Kanadában, Szibériában és Patagónia egyes részein is.