Csak a föld mélyén számít geotermikus nagyhatalomnak Magyarország

Jórészt fürdőkben hasznosítják Magyarországon a rengeteg termálvizet, ahonnan további hűtés és szűrés nélkül a természetes vizekbe ömlik a hévíz. Geológus kutatók szerint sokkal több településen lehetne termálvizes távfűtést kiépíteni. A zárt rendszerben hasznosított termálvizet vissza kell sajtolni a mélyrétegekbe, így lesz valóban megújuló a geotermikus energia. A beruházás általában évtizedes távlatban térül meg.

Sokkal kevésbé használja ki a hévizek energiáját Magyarország a lehetőségeihez képest, állapította meg az a most is zajló kutatás, amelyet a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) végez a környező országok szakhatóságaival összefogva a határokon átnyúló termálvíztartalékok felmérésére. Magyarországon az 50-60 Celsius-fokos termálvizekre jórészt fürdők épülnek, amelyekből az elhasznált víz a szabadba, a természetes vizekbe ömlik. A kutatás szerint a geotermikus energiára alapozva jóval több település távfűtési rendszerét lehetne átállítani a hévizek felhasználására, de a mélyből feltörő forró vízzel melegházak százait lehetne fűteni. Ausztria és Szlovákia is előbbre jár például a termálvizek fűtési célú hasznosításában.

Tízmillió éve lezajlott geológiai folyamatoknak és 30-35 ezer éve leesett csapadékoknak köszönheti Magyarország, hogy a Kárpát-medence részeként a geotermikus energia nagyhatalmának számít Európában. A földkéreg vékonyabb a világátlagnál, csak 24-26 km vastag a Magyarországot magába foglaló Pannon-medencében, így viszonylag közelebb van a felszínhez a Föld köpenyének forró, részlegesen olvadt állapotban lévő része, az asztenoszféra. Így ezer méterre lefúrva már 60-80 fokra felmelegedett vizet lehet találni abban a porózus, üledékes kőzetben, ami a Kárpát-medencét kitölti. Ez a víz már használható fűtésre, de kétezer méteres mélységben már 100-130 fokos termálvíz is előfordul, amely áramfejlesztésre is alkalmas a geotermikus erőművekben. Ennyire forró termálvíz például a Mecsek-hegységtől északra található.

Csak a földhő számít valóban megújuló energiaforrásnak (termálvíz-fúrótorony Gödöllőn)

"A termálvizeket és általában véve a geotermikus energiát általában a megújuló energiaforrások körébe sorolják, de ez a gyakorlatban csak a földhőre igaz, ami kimeríthetetlennek tekinthető. A Magyarországon működő 788 termálvízkúttal azonban a nagy vízáramlási rendszerek végtermékét hasznosítjuk. A csapadékvíz leszivárog a mélybe, felmelegszik, majd a törések, a kedvező földtani rendszerek mentén feltör. A szén- és oxigénizotópok vizsgálatával megállapítható, hogy ez a folyamat több tízezer évig is eltart. A hévíz tehát korlátos erőforrás" - mondta az [origo]-nak Nádor Annamária geológus, a MÁFI igazgatóhelyettese.

Országszerte eddig összesen 1300 termálvízkutat fúrtak - termálvíznek a földtani meghatározás szerint az számít, ami 30 Celsius-foknál melegebb. A jelenleg használatban levő közel nyolcszáz kút többsége a hévízfürdőket látja el. Ritka az a település, ahol fűtési célra is hasznosítják a geotermikus energiát. A balneológiai célú hasznosítás hátránya, hogy a fürdőkből gyakorlatilag további hűtés nélkül folyatják ki a még mindig meglehetősen meleg, 20-30 fokos termálvizet.

A hévíznek meglehetősen magas az oldott ásványisó-tartalma (ezért számít a legtöbb esetben gyógyvíznek). Ami hasznos például a reumatikus megbetegedésben szenvedőknek, az a természetes vizekbe kerülve károsítja az ökoszisztémát. A folyókba, tavakba kerülő ásványi sók mellett a hőszennyezés is káros, hiszen a termálvízkivezetés felborítja az adott felszíni víz hőegyensúlyát. Ezért ajánlatos lenne úgynevezett kaszkád-rendszerben hasznosítani a fürdőkből kifolyó termálvizet, mert a 20-30 fokra hűlt víz energiáját hőcserélőkkel még ki lehetne nyerni - például egy halgazdaság vizét lehetne az optimális hőfokra beállítani. A fürdők emellett meglehetősen pazarlóan bánnak a termálvízzel, ezért növelni kéne a felhasználás hatékonyságát - mondta Nádor Annamária. Geotermikus energiával jelenleg sehol sem termelnek áramot az országban, noha erre korábban voltak kísérletek.

Az elhasznált fürdővizet már nem lehet visszasajtolni

A fürdőzésre használt termálvízzel az a másik gond, hogy hiába hűtik le és használják fel utolsó cseppig a hőenergiáját, azt már a szennyezés miatt nem lehet visszajuttatni abba a kőzetrétegbe, ahonnan kinyerték - így az effajta hasznosítás ugyanolyan pazarlóan bánik a készletekkel, mint a földgáz elégetése. Pedig a mesterséges visszajuttatásra szükség lenne, hogy ne kelljen újabb tízezer éveket várni arra, amíg a kinyert vízkészlet pótlódik, vagy korlátozni a kutak hozamát annak érdekében, hogy ne apadjon el a termálvíz.

A Széchenyi fürdő medencéje Budapesten

"A visszasajtolást csak zárt csőrendszerű hévízhasznosítási rendszerrel lehet megvalósítani, ahol a víz nem érintkezik semmivel. Gyakorlatilag tehát csak azt a vizet sajtolhatjuk vissza, aminek a hőenergiájával kifűtöttük az épületet vagy áramot termeltünk vele. A visszasajtolást úgy kell elképzelni, hogy a kitermelő kúttól pár száz méter, de legfeljebb néhány kilométer távolságra egy másik kútba visszaszivattyúzzuk a kihűlt vizet, pontosan ugyanabba a rétegbe, ahonnan kinyerték. Mivel egy kút lefúrása és kiképzése több tízmillió forint is lehet, és extrém esetben akár a százmilliót is megközelítheti, ez azt jelenti, hogy a geotermikus fűtési rendszer vagy erőmű komoly kezdeti beruházást igényel. Ezért mindössze nyolc-tíz kisebb-nagyobb visszasajtolásos távfűtési rendszer működik Magyarországon, főleg a Dél-Alföldön, az egyik legismertebb Hódmezővásárhelyen" - mondta kérdésünkre Nádor Annamária.

A MÁFI-tól általában hetente kér szakvéleményt egy-egy önkormányzat a geotermikus energia hasznosításáról. Amikor viszont szembesülnek a kútfúrás költségeivel és azzal, hogy zárt csőrendszerű hasznosítás esetén már kötelező visszasajtolni a felhasznált vizet, akkor rendszerint lemondanak róla, pedig az intézet rendelkezésére álló számítások szerint a dráguló földgáz miatt tízéves távlatban már megéri akár egy egész város távfűtő rendszerét is termálvízre átállítani. Az egyszer kiépített rendszer ugyan rendszeres karbantartást igényel, mert a termálvíz összetételétől függően vízkövesedés lép fel, de egy hévízkút harminc-ötven éven át biztosan üzemelni tud. A lakosság pedig azért járhat jól a beruházással, mert csökkenhet a távfűtés ára.

Nincs részletes szabályozás a határokon átnyúló termálvíztestekről

A Kárpát-medencében elszórva elhelyezkedő termálvíztestek értelemszerűen nincsenek tekintettel a határokra, ennek ellenére Magyarországnak nincsenek megállapodásai a környező országokkal arról, hogy a határ két oldalán milyen mértékben nyerik ki a termálvizet. Az ausztriai Lutzmannsburgban a 2000-es évek elején épült ki egy méretes termálvízfürdő. Amióta működésbe lépett, a határ innenső oldalán, a Zsira községben fúrt megfigyelőkútban drasztikusan csökkent a hévíz szintje - derül ki a MÁFI kutatásaiból. Ennek az lehet az oka, hogy a lutzmannsburgi fürdő ugyanarra a víztestre épült, amely Bükfürdőt és Sárvárt is ellátja hévízzel. A MÁFI az ausztriai és szlovákiai szakhatóságokkal közösen a Transenergy projekt keretében térképezi fel a határokon átnyúló termálvíztesteket, míg a szlovéniai szakhatóságokkal közösen folytatott, T-Jam nevű kutatást összegző jelentést most készülnek a magyar és a szlovén döntéshozók elé terjeszteni.

Főként fürdőkben hasznosítják a Dunántúlon a termálvizet. A Transenergy kutatás az Ausztriával, Szlovákiával és Szlovéniával közös vízkészleteket vizsgálta

Az Északkelet-Szlovénia, Vas és Zala megye alatt fekvő, mintegy 5000 négyzetkilométeren elnyúló termálvízkészletet Mura-Zala víztestnek nevezték el a magyar és szlovén kutatók. Felmérésük szerint a közös készletet a két országban mindenféle egyeztetés nélkül termelik ki, visszasajtolás nélkül. A készlet nagyobbik, 3823 négyzetkilométeres része Magyarországon érhető el, de a víz Szlovénia felől újul meg a vizsgálatok szerint. A közös kutatás eredményei azt mutatják, hogy a jelenlegi szintnél akár három és félszer több termálvizet is ki lehetne nyerni ebből a készletből a magyar-szlovén határ mentén fekvő húsz kilométeres sávban úgy, hogy a vízkivétel még ne veszélyeztesse a víztest megújulását.

A Mura-Zala készlet kitermelése elvileg lehetővé tenné, hogy Szlovénia és Magyarország 2020-ra teljesítse a megújuló energiára vonatkozó EU-célkitűzést. Magyarország 2006-ban 3,6 petajoule mennyiségben használt geotermikus energiát, pedig a becsült potenciál - az egész országot tekintve - évi 100 petajoule (a peta előtag egybilliót jelöl).

A három és félszeres vízkivétel-növelést csak ott kellene csökkenteni, ahol hosszú távon csökken a vízszint, vagy idegen eredetű vizek térnyerése jelenne meg, azaz hosszú távon visszaesne a termálvíz mennyisége, minősége vagy hőmérséklete. A MÁFI és a szlovéniai szakhatóság közös ajánlása szerint az egyedi kutakból történő vízkivétel nem növekedhet annyira, hogy a hatása érzékelhető legyen a szomszédos vízhasználó kútjában. A vízkivétel növekedése nem eredményezhet olyan leszívást vagy hosszú távú hatást, amely a jövőbeli felhasználást technológiai vagy gazdasági szempontból veszélyeztetné.

Fűtésre csak két helyszínen használják a hévizet a Dunántúlon, míg Szlovákiában és Szlovéniában jóval változatosabb a felhasználás a Transenergy kutatás területén (a két térkép szerzői: Nina Rman, Gál Nóra, Daniel Marcin, Gerhard Schubert. Kartográfus: Spela Kumelj)