Változékony időjárás lesz a hétvégén, több-kevesebb napsütéssel

Pénteken erősen felhős, borult lesz az ég, majd estétől északnyugat felől csökken a felhőzet. Eső, havas eső, illetve a magasabb helyeken hó, hózápor is előfordulhat, de jelentős mennyiségű csapadék nem várható. A hőmérséklet hajnalban 0 fok körül, kora délután 1, 6 fok között várható.

Szombaton változóan felhős égre számítunk több-kevesebb napsütéssel, csak néhol lehet zápor, hózápor. A Dunántúlon olykor erős lesz az északnyugati szél. A hőmérséklet hajnalban 0, -5, kora délután 1, 6 fok között valószínű.

Vasárnap nyugat felől erős felhősödés kezdődik, és főként északon, illetve nyugaton kisebb eső, zápor is előfordulhat. Mérsékelt marad a légmozgás. A hőmérséklet legalacsonyabb értéke 0, -6, a legmagasabb nappali hőmérséklet 1, 6 fok között alakul.

A pénteken átvonuló hidegfront az arra érzékenyeket terheli meg különösebben. Legáltalánosabb panaszként a fejfájást, migrént nevezhetjük meg. Emellett a reflexidő csökkenése, a tartós álmosság érzete is felléphet. Azonban rövid átmeneti időszakot követően vasárnaptól erőteljes melegedés kezdődik a magasban, ami viszont a melegfrontra érzékenyeket terheli meg erőteljesebben.

A síelni szeretők számára jó hír, hogy a hétvégén - főként az Alpokban - több alkalommal várható kiadós havazás, de síkvidéken ennek kicsi az esélye. A hőmérsékleti értékek megfelelnek az ilyenkor megszokottnak.

Szabadtéri programokra, kerti tevékenységekre nem sok lehetőség adódik. Hó nem hullott az elmúlt napokban, ráadásul a pozitív hőmérséklet következtében a meglevő hó is zsugorodik, azonban az éjszakai gyenge fagyok következtében a hóágyúval rendelkező síterepeken lehetőség van a mesterséges hóréteg-növelésre.

Rétegesen felöltözve mindenképp érdemes hosszabb sétákat tenni a szabadban. Ezzel hozzájárulunk testünk egyensúlyi állapotának megőrzéséhez, hiszen a téli időszakban anyagcserénk lelassul.

Az év utolsó napjai egyes években dermesztő hideget, míg máskor tavaszias időt hoztak. Így például az év utolsó napja 1923-ban igen hidegnek bizonyult, ekkor hajnalban Miskolcon -26 fokot mértek, és a délutáni órákban mindössze -19 fokig emelkedett a hőmérséklet. Ezen a napon a Tiszántúlon is több helyen -10 fok alatt (!) maradt a nappali órák hőmérséklete. A szibériai eredetű hideg levegő beáramlása karácsonykor történt meg, de a hideg az év végére fokozódott a legnagyobb mértékűvé. Ezzel szemben 1987-ben a két ünnep között végig enyhe idő volt, a csúcshőmérséklet több napon át elérte a 15 fokot.

Az elmúlt két hónapban többször szóba került a hideg légpárna, a köd és az alacsonyszintű rétegfelhőzet fogalma. Most a belőle hulló csapadékfajták oldaláról közelítjük meg a kérdést. Előre leszögezhető, hogy normál esetben a Kárpát-medencét megülő hideg, nedves levegőből számottevő csapadék nem szokott előfordulni. Az ilyenkor jellemző csapadéktípus a szitálás, az ónos szitálás, vagy a hószállingózás.

Hószállingózás, gyenge havazás csak akkor alakulhat ki, ha az alsó néhány száz méteren végig fagypont alatt alakul a hőmérséklet. Általában a nedves, fagyos levegő önmagában még nem elegendő, kell egy úgynevezett trigger (beindító) hatás a csapadékképződés megindulásához. Ez sok esetben egy-egy nagyobb erőmű kéményének nedves levegője, vagy a nagyobb városaink enyhébb és csapadékképző aeroszol részecskékben gazdagabb levegője, de a hóágyúk hatása sem elhanyagolható a síterepek környékén. Az ipari vagy urbanizációs eredetű havazás gyakran csupán néhány km²-es területre korlátozódik, de kétségkívül látványos jelenség.

A szitálás és az eső között az egyedüli különbség a hulló csapadék cseppjeinek mérete. Amennyiben a csapadékelemek átmérője a 0,5 mm-t meghaladja, akkor esőről beszélünk, ha pedig ennél kisebb, akkor pedig szitálásról. Az ónos szitálás és a szitálás közötti különbség pedig - hasonlóan az eső és ónos eső közti különbséghez - a talaj és a felszín közeli légréteg hőmérsékletében keresendő. Ha kevéssel fagypont alatt van a talaj és tereptárgyak hőmérséklete, a felszínre érkező csapadék pedig folyékony halmazállapotú, akkor azonnal lefagy. Bár az ónos szitálás (és általában bármely szitálás) intenzitása jóval gyengébb az ónos esőénél, már egy vékony jégrétegtől is csúszóssá válnak az utak.

Végül ejtsünk néhány szót a nem ónos szitálásról is. Kialakulása a sűrű ködös területekhez kötődik, ugyanakkor egy erősebb szitálás ködoszlató hatású lehet, tehát egy negatív visszacsatolású folyamatról beszélünk. A magyarázat egyszerű, hiszen a lefelé hulló esőcseppecskék beleütköznek a náluk jóval kisebb ködrészecskékbe, és magukba olvasztják őket, így "ritkítják" a ködöt.

Pátkai Zsolt meteorológus