Olyan enzimet termelnek a fehérrothadást okozó gombák, amely elbontja a kőszénképződéshez szükséges lignint, vagyis a növények sejtfalának szilárdságot biztosító faanyagot. Egy nemzetközi kutatócsoport különböző, fehérrothadást okozó gombák genetikai állományát hasonlította össze a lignint nem bontó barnarothadást okozókéval.
A genetikai különbségből arra lehet következtetni, hogy a fehérrothadást okozó gombák 290 millió évvel ezelőtt fejlesztették ki a lignint bontó enzimet, és ezzel egy időben külön nemzetséggé váltak. Ekkor fejeződött be a kőszénképződésről ismert karbonkorszak is.
A kutatók közvetlen összefüggést látnak e tények közt. Ahhoz, hogy a növényi anyagból nyomás alatt és oxigénhiányban kőszén válhasson, nem szabad elrothadnia. Ettől védi meg a lignin, amely a fát sok gomba számára emészthetetlenné teszi. A lignint elbontó gombák megjelenésével azonban ez a védelem megszűnt: az elhalt növények szétestek, mielőtt kőszénné alakulhattak volna. Az eredményről a Science-ben megjelent tanulmányban számoltak be az USA energiaügyi minisztériumának genetikai intézete (DOE JGI) és a spanyolországi Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) munkatársai.
Fát bont le a fehérrothadást okozó gomba (Fomitiporia mediterranea, pásztázó elektronmikroszkópos felvétel)
A kutatók a közeljövőben arra használnák a fehérrothadást okozó gombákat, hogy elbontsák azokat a növényi lignin-cellulóz hálókat, amelyek általában túl szívósak még a baktériumok számára is. Így a bennük rejlő cukrot fel lehetne használni bioüzemanyagok előállításához.
Nagy lehetőséget lát a ligninbontó gombákban Bernd Krautkremer, a németországi Fraunhofer Intézet bioenergia-szakértője. A bioüzemanyagokkal jelenleg az a legnagyobb probléma, hogy élelmiszernövényekből, többek közt kukoricából állítják elő, így az alapanyagok drágulása miatt az élelemért is többet kell fizetni. A gombák segítségével azonban olyan nagy lignintartalmú, ehetetlen növényi részeket is hasznosítani lehetne, mint a fa vagy a szalma.