A rendszer nyilvános adatbázisokból, közlekedési szimulációkból és energiafogyasztási modellekből származó adatokat kapcsol össze. Neve Hestia, a családi tűzhely és a családi élet görög istennője után. Miközben az Egyesült Államok rendelkezik olyan módszerrel, amely országos szinten méri a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátását, városi és helyi szinten kevés összesítés van.
Az Arizonai Állami Egyetem kutatói szerint a Hestia mindezt alapvetően megváltoztatja. A kutatócsoport olyan adatbázisokat használt forrásként, mint a légszennyezettségi jelentések, a közlekedés forgalomszámlálási adatai és az adóhivatalok adatai. A kinyert adatokat egy modellben kapcsolták össze, hogy a szén-dioxid-kibocsátást egyedi épületekre lebontva számíthassák ki.
A programot eddig Indianapolisban tesztelték, és alkalmazása folyamatban van Los Angelesben és Phoenixben is. Az áramtermelés az egyik legnagyobb kibocsátási forrás - mondta tapasztalataikról Kevin Gurney, a kutatás egyik vezetője és az ASU tanára. Megdöbbentette őket az is, hogy mennyire jelentősen járul hozzá a kibocsátáshoz egy-egy közlekedési dugó, vagy ha a forgalom lelassul az utcákon.
"Teljes képet tudunk nyújtani 3D-ben a településeknek arról, hogy pontosan hol, mikor és mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe" - mondta a szoftverről Gurtney. A Hestiával azt is meg lehet állapítani, mely pontokon lehet a leghatékonyabban csökkenteni a kibocsátást. Felhasználható a program a CO2-kibocsátás csökkentéséről bevallott számok utólagos ellenőrzésére is.
"Elmehetünk az Egyesült Államok bármely városába és elvégezhetjük a számításokat, és biztosak lehetünk abban, hogy városról városra helytállónak fog bizonyulni, és összesítve országos szinten is helytálló lesz" - idézte Gurneyt a BBC hírszolgálata. A Hestia ki fogja egészíteni azokat az adatokat is, amelyet a NASA első, kifejezetten a szén-dioxid-koncentrációt mérő műholdja szolgáltat majd. Az űreszközt 2013 decemberében állítják pályára a tervek szerint.