A biodízelt rendszerint úgy állítják elő, hogy a növényi olajból vagy állati zsiradékból alapanyagot alkohollal átészterezik, azaz olyan eleggyé alakítják, amelyből metanol nyerhet. A metanolt keverik aztán a hagyományos üzemanyagokhoz, de önmagában is használható.
A dél-koreai Ipartudományi Kutatóintézet (RIST) munkatársai abból indultak ki, hogy a szennyvíz több mint felerészben szerves anyagot tartalmat, amelynek jelentős része vízben nem oldódó lipidek. Ezek olyan természetes molekulák, amelyek egyik fő feladata az energiatárolás. Ide tartoznak a különféle állati zsiradékok, növényi olajak, szterolok (hámszövetben, vérben), gliceridek (emulzióképző élelmiszeripari adalékanyagok), de a lecitin és a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) is.
Látogatók egy szennyvíztisztító makettje előtt az 5. sanghaji vizes kiállításon
A RIST kutatói munkatársai a szennyvíziszap lipidtartalmát nagy hatékonysággal és alacsony költséggel alakították biodízellé. E környezkímélő üzemanyaggal szemben az a fő kifogás, hogy drága előállítani. Az sem mellékes szempont, hogy nagy területeket vonnak el az élelmiszertermeléstől a szójabab-, repce-, kukorica- vagy olajpálma-ültetvények. Becslések szerint egy tanknyi biodízel előállításához 200 kilogramm kukoricára van szükség, ami egy ember egész évi igénye.
A szennyvíziszap-pelletből egy kémiai oldószer hozzáadásával (n-hexánnal) vonták ki a lipidtartalmat. A folyamat hatékonyságát 380 Celsius-fokos hőmérsékleten 98 százalékos hatékonyságúra sikerült növelni szén-dioxid jelenlétében. Ráadásul a pellet lipidtartalma 2200-szor több, mint amennyi ugyanannyi gramm szójababban található.
Mindez töredékére csökkentette az üzemanyag előállítási költségét. "Egy liter biodízelt 80 centbe kerül szójababból előállítani, és 3 centbe kerül szennyvíziszapból" - mondta a kutatást vezető Eilhann Kwon. A kutató szerint ilyen iszapfeldolgozóüzemet létesíteni nagy profitot biztosító beruházás lenne.
Buborékok egy szennyvíztisztító ülepítőmedencéjének felszínén