Kevésbé tápláló a kenyér a klímaváltozás miatt

Ha több a szén-dioxid a levegőben, akkor lényegesen csökken a létfontosságú tápanyagok szintje a búzában, a kukoricában, a rizsben és a kukoricában. Nem jó megoldás az sem, ha emiatt többet eszünk.

Kevesebb lesz a fontos nyomelem és tápanyag az alapélelmiszerekben, mert egyre több a szén-dioxid a levegőben, tovább súlyosbítva az amúgy is alultáplált milliók helyzetét. Ez a lényege annak a vizsgálatnak, amelyet amerikai, izraeli, ausztráliai és japán orvoskutatók, biológusok, környezetkutatók és agronómusok végeztek. A földeken végzett kísérletek szerint a magasabb CO₂-szint alacsonyabb vas- és cinktartalommal jár, de a fehérjék mennyisége is csökken az élelmiszernövényekben. A húsztagú kutatócsoport tanulmányát a Nature közölte.

„Az találtuk, hogy az emelkedő CO₂-szint fontos tápanyagok csökkentésével befolyásolja az emberek táplálkozását” – mondta Samuel Myers, a Harvard Egyetem (Boston) környezetegészségügyi kutatója, a tanulmány vezető szerzője a The Guardian brit napilapnak. „A vas és a cink nagyon fontos egészségügyi szempontból.” A cinkhiányos szervezet kevésbé ellenálló a fertőzésekkel szemben, ezért különösen fontos a megfelelő cinkbevitel időseknek és betegeknek. A vashiány többek között károsan hat a magzat fejlődésére, valamint vérszegénységet okozhat.

Ugyan a búza, a rizs, a kukorica és a szója eleve kevés vasat és cinket tartalmaz, de a szegényebb országokban-közösségekben húspótlékként ezek a fő élelmiszer-alapanyagok. A statisztikák szerint világszerte 2,4 milliárd ember a cink- és vasbevitelét ezekből az élelmiszernövényekből fedezi, az arány pedig még magasabb, 75 százalék Algériában, Bangladesben és Irakban.

Jelenleg világszerte mintegy kétmilliárd ember szenved vas- és cinkhiányban, emiatt pedig hamarabb halunk meg, a csökkenés pedig 63 millió életévet tesz ki az egész emberiségre számítva. „Alapvetően az ad okot az aggodalomra, hogy már most hatalmas népegészségügyi probléma a nyomelemek hiánya, amit a CO₂-növekedés még tovább súlyosbít” – mondta Myers.

A kutatás során az élelmiszernövények egyik csoportja olyan légkörben növekedett, amelyben 380-390 ppm CO₂ volt (a mértékegység azt jelzi, hogy minden egymillió légköri összetevőből 380-390 a szén-dioxid; 2013-as mérések szerint különben már átléptük a 400 ppm-es szintet). A másik csoportot olyan légkörben nevelték, amelyben 545-585 ppm szén-dioxid volt – ekkora CO₂-szint várható 2050-ben még abban az esetben is, ha világszerte nagyarányú üvegházgáz-csökkentést valósítunk meg. Hogy a növekedési tényezők különbségeit kiegyenlítsék, a kutatók három kontinens hét helyszínén negyvenegy élelmiszernövény-fajtát termesztettek.

A több szén-dioxidot tartalmazó levegőben fejlődő búzában 9 százalékkal kevesebb volt a cink és 5 százalékkal kevesebb a vas, a fehérje pedig 6 százalékkal csökkent. A rizsben és a kukoricában 3 százalékkal lett kevesebb a cink, 5 százalékkal a vas és 8 százalékkal a protein. A cink- és a vasszint a szójában ugyanúgy csökkent, de lévén zöldség és nem fűféle, a fehérjeszint nem változott. A csökkenés pontos biológiai okait még nem ismerik.

Myers elismeri, hogy a növekvő CO₂-szint bizonyos térségekben növelheti a terméshozamokat, de úgy látja, hogy a pozitív hatás eltörpül a klímaváltozás egyéb, a mezőgazdaságra gyakorolt káros hatása, a kiszámíthatatlanabb csapadékjárás, az áradások és a szárazság mellett. A probléma másik oldala, hogy nem lehet következmények nélkül még több búzát, rizset, kukoricát és szóját fogyasztani a csökkenő nyomelem-mennyiség ellensúlyozására. „Ha 5-10 százalékkal több kalóriát viszünk be naponta, akkor csak hónapok kérdése, hogy kórosan elhízzunk” – magyarázta Myers a kutatásról szintén beszámoló BBC-nek.