Fejlesztő és fejlesztő között is van azonban különbség. A klasszikus irodafejlesztők (akik eladásra építik az irodaházakat) szívesebb adnak kedvezményként díjmentes hónapokat vagy költözési hozzájárulást. A hosszú távon gondolkodó befektetők hajlandóak a bérleti díjból is engedményeket adni, hiszen nekik az egy adott időszakra vetített effektív bevétel az elsődleges szempont, nem a jövőbeni bevételek magasan tartása.
Előfordul, hogy hasonló lokációjú irodaházak annak érdekében, hogy megkülönböztessék terméküket, eltérő módon pozicionálják azt, jóllehet a stratégiákat gyakran a piac is alakítja. Ide sorolható a MOM Park, Alkotás Point vagy a 2005-ben átadott BC 140, Center Point páros, újabban pedig a Europe Tower, Duna Tower ikertornyok.
A MOM Park visszafogott német konzervatív dizájnnal, de ugyanolyan jó minőségűnek hirdette magát, mint az egyedi megjelenésű Alkotás Point, és sikerült szereznie pár előbérlőt, így sokkal kényelmesebben alakíthatta a további értékesítést. A Center Pointnak szintén sikerült előbérleti szerződést kötni egy nagy bérlővel, így lépéselőnybe került a szemben lévő BC 140 irodaházzal szemben, amely viszont ezért a kisebb bérlők felé is nyitott. A Europe Tower esete pedig igen ritkának mondható, az Erste Bank ugyanis még az épület elkészülte előtt az egészet megvette.
A 2006-ban, 2007-ben piacra kerülő új irodaterületek újabb dilemmákat vetnek fel, hiszen alapvetően két módja van bérlőszerzésnek: olyan új cégekkel tölteni fel az irodaházakat, amelyeknek még nincs Magyarországon székhelyük vagy átcsábítani a már piacon lévő, más irodaházban székelő vállalatokat.
A kínálativá alakuló piac miatt optimális esetben stagnáló, de valószínűsíthetően inkább enyhén csökkenő bérleti díjak várhatóak. A régebbi alacsonyabb kategóriájú házak tulajdonosainak nehéz lesz lépést tartaniuk az újonnan épült házakkal, így vagy korszerűsítik az épületeket, vagy annyira nyomott bérleti díjakat fognak kínálni, hogy komoly pénzügyi áldozatvállalással járjon egy új épületbe való átköltözés.