Blair: hiba volt magára hagyni Irakot 1991-ben

Tony Blair brit kormányfő szerint nem lehet tudni, hogy az iraki elnök él-e még. Blair a BBC-nek adott pénteki interjújában közölte, hogy a szövetségesek már csak 80 kilométerre vannak Bagdadtól. A brit miniszterelnök burkoltan elismerte, hogy hiba volt az előző Öböl-háború után megtagadni a segítséget a rendszer ellen felkelőktől.

Tony Blair, aki New Yorkból hazafelé tartva pénteken a BBC rádiónak adott interjút, úgy fogalmazott, hogy "nem tudjuk, mi a helyzet Szaddám Huszeinnel". Utalva az iraki elnök időnkénti tévészerepléseire hozzátette: a szövetségesek azt tudják, hogy Szaddámmal sok tévéfelvétel készült előzetesen. - A rezsim azonban nemcsak Szaddám Huszeinből áll, hanem abból a brutális felső vezetői apparátusból, amelyet Huszein rakott össze több mint húsz év alatt - mondta a miniszterelnök.

Blair az interjúban megismételte korábbi állítását, miszerint nem ütközetben esett el az a két brit katona, akiknek holttestét az al-Dzsazíra arab tévé mutatta be, hanem az irakiak kivégezték őket. Hozzátette: a szövetségesek előre tudták, hogy a háborúban Szaddám Huszein sorsától függetlenül "kemény, nehéz pillanatok" várnak rájuk. A miniszterelnök ugyanakkor nem volt hajlandó találgatásokba bocsátkozni a háború hosszáról, mondván: ebben senki sem lehet biztos. - Az azonban biztos, hogy teljesülnek a kitűzött célok, vagyis Szaddám Huszein és rezsimje eltűnik, és Irakot megfosztják tömegpusztító fegyvereitől - mondta.

Tony Blair cáfolta azokat a sajtóértékeléseket, amelyek szerint a hadi helyzet rossz a szövetségesek szempontjából. Az egy hét alatt elért eredmények közé sorolta, hogy a brit-amerikai erők 80 kilométerre megközelítették Bagdadot, ellenőrzésük alá vonták az ország jövője szempontjából elsődleges fontosságú déli olajlétesítményeket, és elejét vették annak, hogy a bagdadi rezsim a nyugati országrészt külső agresszióra használja fel. Ez utóbbival kapcsolatban nem részletezte, hogy a szövetségeseknek voltak-e értesülései egy esetleges iraki támadási tervről például Izrael ellen.

A BBC riporterének felvetésére, hogy nem következtek be a szövetségesek által előzetesen várt tömeges felkelések, Blair azt mondta: a lakosság, különösen a síiták most inkább kivárnak, főleg azután, hogy amikor legutóbb felkeltek a rendszer ellen, "nem kapták meg azt a segítséget, amelyet visszatekintve jó lett volna megkapniuk", és utána több százezren életükkel fizettek. Ezzel Blair burkoltan elismerte, hogy hiba volt, amikor 1991-ben az Öböl-háború után nem segítettek a Szaddám-ellenes felkelőknek, és az iraki diktátor szabad kezet kapott a lázadokkal szembeni megtorláshoz. Blair ugyanakkor hozzátette: Nem kérdéses azonban, hogy az iraki nép kétségbeesetten várja Szaddám Huszein eltűnését.

Blair magától értetődőnek nevezte, hogy a háború utáni rendezésben az ENSZ-nek központi szerepe lesz. Hozzátette ugyanakkor, hogy még nem jött el az ideje e szerep részletes felvázolásának. Londoni kommentárok szerint ez egyértelmű utalás volt arra, hogy washingtoni tárgyalásain a brit kormányfő nem jutott dűlőre George Bush elnökkel a világszervezetnek szánt szerep mibenlétéről. Tony Blair erről csak annyit mondott: érthető, ha az Egyesült Államok úgy érzi, hogy partnerei cserbenhagyták a Biztonsági Tanácsban (amikor nem voltak hajlandók megszavazni az újabb határozati javaslatot a háború előtt).

Blair szerint az ENSZ jövőbeni lehetséges szerepének "érdekes tesztje lesz", hogy sikerül-e tető alá hozni új határozatot az iraki humanitárius program elindításáról. Hozzátette: Kofi Annan ENSZ-főtitkárral folytatott előző esti tárgyalásán az a meggyőződés alakult ki benne, hogy ez akár a következő 24 órában megtörténhet.