A MIÉP inkább belülről támogatná a polgári kormányt

A Magyar Igazság és Élet Pártja az MDF-ből vált ki, 1993-ban. A magát nemzeti radikálisnak nevező pártot az összes parlamenti erő vezetője szélsőségesnek tartja, a pártelnök Csurka István jó kapcsolatokat ápol az európai szélsőjobb vezetőivel. A MIÉP-é a legkisebb parlamenti frakció ebben a ciklusban.

Lakitelektől a Magyar Útig

A MIÉP létrehozója Csurka István, aki sokáig az MDF alelnöke volt. Csurka már a nyolcvanas évek végén részt vett ellenzéki mozgalmakban, és egyik szervezője volt az 1987-es lakitelki találkozónak, ami az MDF megalakulását készítette elő. Csurka a választások után azonban hamar összeveszett az MDF vezetésével, elsősorban Antall József pártelnök-miniszterelnökkel. A választások után megkötött MDF-SZDSZ paktum miatt élesen kritizálta Antallt, mert szerinte túl sokat engedett a legnagyobb ellenzéki pártnak. Csurka és frakcióbeli hívei sokkal keményebb kormányt akartak: az előző rendszer kiszolgálóinak megbüntetését, óvatosabb privatizációt, agresszívebb külpolitikát követeltek. Csurkát és társait sokszor támadta az ellenzék ebben az időben, rajtuk keresztül bizonyítva, hogy a kormány vészesen jobbra tolódik. Csurkáék a Demokratikus Charta fő céltáblájává váltak, és a Chartából kimaradó fideszesek is rendszeresen támadták az MDF-nek ezt a körét.

A konfliktus az MDF-en belül is súlyosbodni kezdett, amikor 1992. augusztus 20-án Csurka István hosszú tanulmányt jelentetett meg "Néhány gondolat a rendszerváltozás első két esztendeje és az MDF új programja kapcsán" címmel. A Magyar Fórumban megjelent dolgozat szerint túl sok a zsidó származású személy a magyar közéletben, az előző rendszer emberei megakadályozták a valódi rendszerváltást, és az MDF vezetése is felelős a hatalmukat átmentő kommunisták térnyerésében. A szöveget az ellenzéki pártok egyértelműen antiszemita propagandának bélyegezték, és a tanulmány az MDF-et is megosztotta. Debreczeni József MDF-es képviselő "komplett náci ideológiai alapvetésnek" nevezte a cikket, Elek István - aki a frakcióból később a Fideszbe távozott - pedig kezdeményezte Csurka István kizárását a pártból. Egy ideig az MDF nem reagált hivatalosan, a dolgozatot Csurka írói munkásságának részeként könyvelték el, majd szeptemberben Antall József hivatalosan is elhatárolódott a cikktől. Decemberben az MDF megszüntette az alelnöki tisztséget. Ezzel nem kellett leváltani Csurkát, de nem is maradhatott a párt vezetésében.

Csurka István helyzete akkor rendült meg igazán a pártban, amikor híveievel nemmel szavazott az ukrán-magyar alapszerződés elfogadásakor. 1993. május 25-én a nemmel szavazók platformot alapítottak az MDF-en belül Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport néven. Ugyanezen a napon Csurka elindította a Magyar Út Körök Mozgalom nevű szervezetét, ami már a pártalapítás közvetlen előkészítése volt. Június 22-én az MDF-ből kizárták Csurka Istvánt és az őt legkeményebben támadó képviselőket is. Július 3-4-én a Magyar Út Körök megtartotta első országos gyűlését, ahol elkezdődött az új párt megszervezése. Július 5-én 11 képviselő kilépett az MDF-ből, és Csurka vezetésével 12 képviselővel megalakult a MIÉP-frakció. Az MDF-nek négy bizottsági helyet kellett átadnia az új képviselőcsoportnak. Eredetileg Magyar Érdek Pártja lett volna a párt neve, de valaki néhány órával megelőzte Csurkáékat a Cégbíróságon, és levédette a nevet. Az első hónapokban a párt elnöke Horváth Lajos, társelnöke Csurka István volt, de hamarosan Csurka egyedüli vezetőjévé vált a MIÉP-nek.

Parlament helyett utcai politizálás

A választásokig kilenc hónap volt hátra. Ennyi idő alatt a MIÉP nem tudta kellőképpen megszervezni önmagát, és a radikális képviselők nem tudtak elég népszerűvé válni. Ráadásul a választásokon a baloldal tört előre. A listás szavazatok 1,59 százalékát szerezték meg 1994-ben, egyéni jelöltjeik közül senki sem győzött, így nem jutottak mandátumhoz. Ugyanakkor átlépék az 1 százalékos határt, amivel jogosultak lettek állami támogatásra. Az őszi önkormányzati választásokon már jobban szerepelt a párt: a Fővárosi Közgyűlésben saját frakciót alapíthatott, és Gödön megválasztották az ország egyetlen MIÉP-es polgármesterét.

1994-98-ban a MIÉP rendszeres tömegtüntetésekkel hívta fel magára a figyelmet. Minden nemzeti ünnepen és a trianoni szerződés évfordulóján tartottak demonstrációkat. A tüntetéseken alkalmanként legalább tízezer ember jelent meg, és a műsorszámokkal színesített programok csúcspontja minden esetben Csurka pártelnök beszéde volt. Az egyik ilyen demonstráció vendége 1996 októberében Le Pen volt, aki a francia Nemzeti Front nevű szélsőjobboldali párt elnöke volt akkor. Le Pent abban az időben zárták ki az Európa Parlamentből holokauszttagadó kijelentései miatt. Ebben az időben lettek a párt aktivistái rockzenészek: Nagy Feró, Schuszter Lóránt és Waszlavik Gazember László is.

1996-ban Csurka István egységes jobboldali koalíció létrehozását szerette volna elérni. Felvetette, hogy egyesüljön a Giczy György vezette KDNP, az FKGP és a MIÉP, egy olyan ember vezetése alatt, aki egyik pártnak sem vezető politikusa. Az ötletet a másik két párt elutasította. A KDNP belső harcával volt elfoglalva, Torgyán pedig kategorikusan visszautasította az ajánlatot, sőt megfeddte a MIÉP-hez közeledő G. Nagyné Maczó Ágnest.

Ellenzék és kormány között

1998-ban a MIÉP listán 5,47 százalékos eredményt ért el a választásokon, és ezzel 14 képviselőt delegálhatott a parlamentbe. Sokáig vitatott volt, hogy alakíthat-e frakciót a legkisebb parlamenti párt, mert a házszabály akkor 15 főnél húzta meg a frakcióalakítási határt. A kérdés az Alkotmánybírósághoz került, amely úgy döntött, hogy minden 5%-ot elért pártnak joga van a frakcióhoz. A MIÉP sajátos helyzetbe került a parlamentben: ellenzéki pártként működött, de sokszor támogatta a kormányt. Az SZDSZ és az MSZP szerint összejátszik a kormány a MIÉP-pel, de a hivatalos egyeztetéseket mindkét oldal tagadta. (A MIÉP képviselőjelölt Franka Tiboron kívül, aki szerint pártja a koalíció kurvája.) Az egyes parlamenti szavazásokon kívül fontos vitapont volt ebben az ügyben, amikor a MIÉP nem tudott megegyezni a másik két ellenzéki párttal a médiakurátorok jelölésében. A három ellenzéki párt négy főt delegálhatott volna egy-egy kuratóriumba. A MIÉP ragaszkodott ahhoz, hogy ők kettőt, míg a másik két párt egy-egy főt jelöljön. Ezt a jóval nagyobb frakciójú MSZP és a szintén erősebb SZDSZ is méltánytalannak tartotta, és nem sikerült ellenzéki kurátorokat választani. A médiakuratóriumok elnökségei azóta csonkán működnek, csak kormánypárti tagjaik vannak. A baloldali pártok szerint a háttérben a MIÉP és a kormány különalkuja van. Hasonlóan vitatott helyzet alakult ki két időközi választáson, Dabason és Székesfeherváron. Mindkét esetben MIÉP a második forduló előtt visszaléptette jelöltjét. Hivatalosan nem a kormánypárti jelölt javára, de az ellenzék egyértelműen úgy tartotta, hogy a MIÉP a kormányt támogatta.

A MIÉP nem csak a parlamentben folytatta szélsőséges nézeteinek hangoztatását. A pártelnök által szerkesztett Magyar Fórum című lapon kívül ebben a ciklusban szerzett frekvenciaengedélyt Budapesten a Pannon Rádió, amely ugyan hivatalosan a nem a párt rádiója, de általában a MIÉP politikai elképzeléseit propagálja, és a rádió állandó vendégeinek számítanak a MIÉP képviselői.

A legnagyobb távolság a többi parlamenti párt és a MIÉP véleménye között a külpolitikai ügyekben van. A MIÉP az egyetlen parlamenti párt, amely ellenzi Magyarország NATO-tagságát, és nagyon komoly fenntartásai vannak az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatban is. A MIÉP az egyetlen parlamenti párt, amely felülvizsgálná a trianoni békeszerződést. A koszovói háború idején a MIÉP konkrét tervet dolgozott ki a Vajdaság egy részének visszacsatolásáról.

A ciklus alatt két képviselőt kizártak a MIÉP-ből. Először Szabó Lukácsnak kellett távoznia, aki a párt alelnöke volt, és még 1993-ban az alapítók között csatlakozott a szerveződő MIÉP-hez, kilépve az MDF-frakcióból. Szabónak azért kellett távoznia, mert megtámadta Csurka István pártelnököt, aki szerinte több millió forint alapítványi támogatással nem számolt el. Szabó többször is sikkasztónak nevezte Csurkát, és kizárása után is rendszeresen követelte a belügyminisztertől, hogy indítsanak gyors nyomozást volt pártelnöke ellen. Szabót azon a kongresszuson zárták ki a MIÉP-ből, amelyen szeretett volna indulni a pártelnökségért, de végül Csurka egyetlen jelöltként őrizhette meg posztját. A másik kizárt képviselő Cseh Sándor volt, aki a Kisgazda Szövetség nevében szerezhetett mandátumot a MIÉP-listáról. A kis frakció egy harmadik tagja is kegyvesztett lett a MIÉP-ben, Gidai Erzsébet biztosan nem indulhat 2002-ben a párt színeiben a választásokon.

A MIÉP ellen az egyik legáltalánosabb vád az antiszemitizmus. 2001 őszén a MIÉP egy budapesti kiadványában ifj. Hegedűs Lóránt képviselő egy cikkében arra szólította fel az olvasókat, hogy rekesszék ki a zsidókat. Később Csurka István megvédte Hegedűs álláspontját. Utóbbi ellen, mentelmi jogának felfüggesztése mellett az ügyészség nyomozást folytat közösség elleni uszítás gyanúja miatt. Az őt védő és téziseit támogató cikke miatt Csurka ellen is érkezett feljelentés, de az ő mentelmi jogának felfüggesztését még nem kérte a legfőbb ügyész. A református lelkészként is működő ifj. Hegedűs Lóránt ügye miatt a Református Zsinat úgy döntött, hogy lelkészek nem lehetnek párttagok és képviselők. Kijelentéseitől az egyház vezetői elhatárolódtak, nézeteit az egyházzal összegyezhetetlennek nyilvánították. Egyedül apja, a dunamelléki egyházkerület püspöke, idősebb Hegedűs Lóránt állt ki a képviselő mellett, aki kivonult a zsinat üléséről, amikor fia ellen foglaltak állást.

A MIÉP politikusai többször is jelezték, szívesen kormányoznának 2002-től együtt a Fideszszel. A MIÉP egyetlen párttal sem kötött választási szövetséget.

A többi párt története:

Fidesz

FKGP

MDF

MSZP

SZDSZ

Ajánlat:

A MIÉP honlapja