Pokorni Zoltán sajtótájékoztatója

Lemondott Pokorni Zoltán pártelnöki és frakcióvezetői posztjáról, mert kiderült, hogy apja együttműködött az állambiztonsági szolgálattal. Az alábbiakban olvashatja Pokorni bejelentésének szó szerinti leírását.

Üdvözlöm Önöket!

Mai sajtótájékoztatónknak egy témája van, és két pontból áll. A Népszabadság tegnapi, keddi számában megjelent egy kis keretes írás a 4. oldalon. "Az egyik ellenzéki párt prominens képviselőjének édesapja Pákozdi János néven dolgozott az Állambiztonsági Hivatalnak, állította Meruk József a Budapest TV Kimondva-kimondatlanul című műsorának hétfői adásában. Az újságíró úgy tudja, Pákozdit 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélték, 3 évvel később válaszút elé került. Vagy további 9 évet tölt elzárva, vagy az Állambiztonságnak dolgozik. Az újságíró úgy tudja, Pákozdi az utóbbi lehetőséget választotta."
Tegnap elolvastam ezt a hírt, és mélyen megdöbbentem, majd felhívtam az édesapámat, akit 1952-ben tartóztattak le, és 1953-ban elítéltek 12 évre. Megkérdeztem tőle, ő Pokorni János, ő-e, akiről szó van, és azt mondta, hogy igen. Aztán tegnap délben felkerestem őt, órát, másfél órát beszéltünk, és elmondta, hogy ami itt le van írva, az igaz. 9 évi börtönnel zsarolták 33 éven keresztül. Nem kívánom senkinek, hogy 40 éves korában tudja meg azt, amit én. Ezek után a mai nap reggelére összehívtam a Fidesz-elnökséget és ezt tudattam az elnökség tagjaival is, és bejelentettem, hogy noha sem erkölcsi, sem politikai okok erre nem kényszerítenek, lemondok a Fidesz elnökségéről, és lemondok a Fidesz-frakció vezetéséről is. Nem tudom ezt a feladatot, ezt a munkát úgy elvégezni, ahogyan hitem és lelkiismeretem szerint a Fidesz elnökének dolgoznia kell. El kell rendeznem magamban ezt a tényt. A Fideszt a soron következő tisztújító kongresszusáig Áder János ügyvezető alelnök teljes jogkörrel irányítja. A Fidesz - Magyar Polgári Párt frakciójának vezetéséről hétfőn fog dönteni a frakcióülés. Én a frakciónak Deutsch Tamást fogom javasolni frakcióvezetőnek. Ennyi az első pont.

Édesapám 1929-ben született, 24 évesen, 1952-ben államellenes összeesküvés vádjával tartóztatták le, 1953-ban elítélték 12 évre. Barátait és társait mellőle vitték el s végezték ki. 1956-ban a márianosztrai börtönben érte őt a forradalom. A Szobról odaérkező forradalmárok szabadították ki őket, hazagyalogolt, nem ment külföldre. 1956 decemberében a rádió híradásain keresztül kérték (amelyek akkor nem szökött raboknak, hanem felszabadított raboknak nevezték a több tízezer embert), jelentkezzenek a rendőrségen. Ő is jelentkezett. A rendőrök megnyugtatták, hogy menjen haza, majd jelentkeznek. Jelentkeztek is, és 9 évi börtönnel a feje fölött végülis rávették arra, hogy időről időre hangulatjelentéseket, beszámolókat készítsen. Villamos erőműveket tervezett vagy terveztek, munkájáról, baráti köréről, kapcsolatairól számoljon be. Az ő elmondása szerint miatta nem került senki börtönbe vagy lehetetlen helyzetbe, igyekezett a helyzethez képest tisztességesen eljárni. 27 éves volt akkor. Most 74 éves. 1989-ig zsarolták őt ezzel. Soha nem tudott kitörni ebből az ördögi körből. Meruk Józsefnek, az MSZP volt kampányfőnökének köszönhetően én 40 évesen tudtam meg, hogy édesapám, aki számomra részben a börtönbüntetése, megszenvedett múltja, részben az egész erkölcsi tartása miatt egy megfellebbezhetetlen erkölcsi mérce volt, igazodási pont, 33 éven keresztül a Nemzetbiztonságnak készített jelentéseket. Egyetlenegy ember tudta a családból apám elmondása szerint, édesanyám, aki egyik éjszaka rajtakapta őt, amikor írta ezt a jelentést. 1972-ben, illetve 1974-ben jogilag elváltak. Édesanyám soha, egyetlen egy szóval sem utalt arra, hogy mi volt a házasságuk megromlásának az oka. Világos, hogy ez a hír a maga brutális módján azt kívánta üzenni nekem, hogy maradjak csendben, és jobb, ha nem foglalkozunk az ügynök témával. Én azonban nem teszem meg senkinek azt a szívességet, hogy egy ilyen csapdában vergődjek hónapokig, próbáljam mentegetni apámat, elmagyarázni, hogy nem vonatkozik rá az érintett törvény, nem közszereplő, nem hozható a neve nyilvánosságra. Úgy érzem, hogy nem tudom a munkámat ellátni, márpedig ezt a munkát a Fidesz élén olyan módon, és olyan irányban kell tovább folytatni, amit én elkezdtem. Nem érzem erre magamat jelen pillanatban alkalmasnak, bár Isten látja lelkemet, eddig nem volt bennem indulat vagy érzelem az egykori titkos ügynökökkel, szigorúan titkos tisztekkel szemben, akik az apámhoz hasonló embereket zsarolták, kényszerítették, nem volt bennem gyűlölet. Most viszont igen komoly indulat van bennem, márpedig egy pártot nem lehet indulatvezérelten irányítani. Nem vagyok képes a parlamentben elvégezni a munkámat úgy, hogy az általam elvárható méltósággal tűrjem, hogy bárki a másik oldalról fölálljon és átkiabáljon öblös hangon, hogy kérdezd meg apádat hogy is volt. Ennek sem őt, sem pedig a Fidesz-frakciót nem kívánom kitenni. Tehát mindenképpen időre van szükségem ahhoz, hogy magamban elrendezzem, feldolgozzam mindazt, ami az elmúlt évtizedekben történt, ami bennünk él, velünk él akkor is, ha nem tudunk róla, és ami bizony meghatározza még most is sajnálatos módon, most is a mindennapjainkat. Én már politizáltam, amikor 1989-ben apámnak a harmadik vagy nem tudom hányadik szigorúan titkos tisztje úgy köszönt el tőle (akkor már 60 éves ember volt, a tartó tiszt pedig egy 35 éves fiatal ember), hogy ő most elmegy, mert itt változások lesznek, elmegy Franciaországba, de tudja jól Pokorni vagy Pákozdi, nem tudom, hogy szólította, hogy ha majd mi üzenünk, akkor mi a dolga. Ez az ember ma nyilván valahol Franciaországban a magyar emigráció megbecsült tagja, boulogne-i antikvárius vagy ki tudja, micsoda. A családom életét, az apám életét (24 éves volt amikor lecsukták, most 74 éves) és nyilvánvalóan miattam, mert engem kívántak vagy megzsarolni, vagy lehetetlen helyzetbe hozni, végü lis mindegy, miattam most 74 évesen még egyszer meggyalázzák. Azt kértem a Fidesz elnökségétől, hogy folytassa tovább a munkáját, és ne lépjen vissza egyetlenegy tapodtat sem azon az úton, amit az én irányításommal elkezdett. Ebben mint leköszönt elnök, mint leköszönt frakcióvezető, mindenben támogatni fogom a pártomat.
Köszönöm, hogy eljöttek.