Tiszai vízügyesek is mentik Szentendrét

Szentendrén két helyen lehetséges, hogy a hétvégén áttöri a Duna a várost védő gátat. A Pannónia utcából menekülnek az emberek, katonák és tűzoltók építik a homokzsákokból épülő gátakat. A költözés itt nem kötelező, de több család már elhagyta házát.

Szentendrén a legnagyobb veszélyben a Pannónia utca lakói vannak. Az utca egy része a Duna árterére épült, ide rendszeresen betör a víz, és nem is lehet biztosítást kötni a házakra. "Fölmenekítettem mindent az 1965-ös árvíz szintje fölé. A Képújság szerint annál egy kicsit magasabban lesz a víz. A bútorokat és a garázsból is mindent felpakoltam" - meséli a hétvégi árvizet saját házában átvészelni szándékozó Martos Katalin a Pannónia utcában. "1965-ben egy méter negyven centis víz állt a szobában, a festőművész férjem több novellát is írt a szentendrei árvizekről" - meséli Katalin, aki a legveszélyeztetettebb szentendrei utcában lakik.

Szentendrén az önkormányzat nem szólította fel kötelező kiköltözésre az ártéren lakókat, sokan mégis összecsomagoltak már csütörtök délután, félve a hétvégi ártól. "Hivatalosan nem mondtak semmit, de figyeljük a médiát, meg kérdezgetjük a polgári védelmiseket, akik a sarkon dolgoznak tegnap óta" - meséli az utcában egy férfi, aki feleségével és gyerekeivel rokonokhoz költözik a hétvégére. "Már csak a kutyáért jöttünk vissza. Árvízbiztosra építettem a házunkat, felvittem az emeletre mindent, így talán nem ázik szét semmi, azért megyünk csak el, mert ki fogják kapcsolni a villanyt meg a vizet ha jön az ár, és a kisgyerekekkel ezt nem várhatjuk meg."

Közben egy önkormányzati autó ment végig az utcán, segítséget ígérve mindenkinek, aki kér valamit. Jóföldi Leventéék maradnak, de kértek homokot és zsákokat. A part közelében sok család tömi a homokot a zsákokba, mindenki kap annyit, amennyit csak elvisz. "Az ablakok és az ajtó elé sok zsákot tettünk, de remélem hiába dolgoztunk. Mást nem tudok tenni" - mondta Jóföldiné, aki szintén marad a családjával, és bízik benne, hogy a gátat erősítő munkások megvédik az utcát. "1991-ben is dolgoztak, de akkor húsz perc alatt mindent elöntött a víz, a gépeket is kerítéshez csapta" - emlékezik vissza, de most több munkást látott a gátakon, és ezért bizakodóbb.

"Néhány éve egy vállalkozó felajánlotta, hogy ingyen ad anyagot, ha megerősítjük a gátat. Tízmillióba került volna a munka. Ötöt ígért az önkormányzat, a lakók pedig vállalták, összeadjuk a másik felét. A tervek csak nem akartak elkészülni, a vállalkozó nem várt tovább, és másnak adta az anyagot. Talán jobb lenne egyszer megcsinálni, mint mindig sebtében zsákokat pakolni" - véli egy lakó. A környéken hóolvadáskor és júniusban rendszeresen betör a víz, de most minden eddiginél magasabb ár veszélyeztet.

A Pannónia utca mellett egy honvédségi üdülőnél a helyi Központi Tiszthelyettes Szakképző Iskola hallgatói pakolják a zsákokat. 30 fős csoportokban váltják egymást, szerda délutántól éjjel tizenegyig dolgoztak, csütörtök reggel pedig folytatták. A négy napos ünnepre nem mehetnek haza. A több különböző településről Szentendre segítségére érkezett tűzoltók sem tölthetik otthon az ünnepet. Zsámbékról és Pilisborosjenőről is érkeztek tűzoltók. Nyolcvan ember érkezett Nyíregyházáról, akik a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Főigazgatóság dolgozói. Ők az elmúlt években a tiszai árvizeknél vettek részt a mentésben, tapasztalataik miatt hívták őket a Duna-kanyarba.

Az óvárosban a Duna korzót lezárták, mert a hajóállomásnál szintén gyenge a gát. Itt katonák és tűzoltók pakolták a zsákokat, a korzót vastag homokréteg borítja a sűrűn forduló teherautók porzó rakománya miatt. A híres turistaövezetben egyébként békés az élet. A helyi éttermesek egyelőre elégedettek, mert sokan jönnek nézni a magas Dunát, és ez fellendítette a forgalmukat. Attól nem félnek, hogy a magas gáton keresztül az óvárosba is betör a víz, de attól tartanak, hogy hétvégére lezárják az egész korzót, és akkor eltűnnek a vendégek.

A helyiek és a kivezényelt különböző hatóságok munkatársai bizakodnak, Szentendrét talán nem önti el a hétvégén a víz.

Magyari Péter